Én mint nővér, mit tehetek az öcsémért?

A nagyfiúk szüleivel kellene beszélnie anyukádnak elsősorban. Lehet ha otthon kapna egy kis fejmosást,akkor leszállna öcsédről. De én még azt is hozzátenném,hogy feljelentem,ha zaklatja a gyerekemet. A rendőr rokon meg ne legyen visszatartó erő. Szép is lenne,ha emiatt mindenki vandálkodhatna,akinek vannak ilyen rokonai...

Ne hagyjátok,nehogy ő is elkövetéssen valami butaságot,mint az a szegény fiú pár hónappal ezelőtt.

Nem kell itt iskolát váltani, csak módszert...

Ha egyszer jól gyomorszájba vágja a bántalmazóját, majd tökön is rugja. Nos akkor majd elkezdi tisztelni!

Vannak hülyék, akiken a szép szó nem segít!

#13: Egy próbát azért megér! Ha tényleg olyan hülye az a gyerek, hogy még ezután is lesz kedve kötöszködni, nos akkor addig kell verni, amíg igényli.

Más nem oldja meg a mi problémáinkat.

Amikor én voltam iskolás gyerek, nekem bevált a magántanuló élet. Bár csak kétszer vettük elő, egyszer negyedikes koromban, egyszer pedig hetedik osztály közepétől nyolcadik végéig. Bár megvoltam békében a sok tulok nélkül, valamiért a felnőttek, édesanyámtól az úgynevezett "szakértőkig" mindenki meg volt győződve arról, hogy nekem márpedig meg kell tanulnom a beilleszkedést, a barátkozást, és persze hogy mindig az volt a vége, hogy az iskolai tulkok tönkretettek. Ráadásul a második alkalmat a gimnázium követte, ahol ugye minden mocsadék a saját egóját hivatott bizonyítani, hogy ők a nagyfiúk, szóval jah, barátkozás miatt kénytelen voltam tűrni mindenféle zaklatást. Nem is egyszer ahhoz is közel voltam, hogy megöljenek, ott, az iskola közepén/előtt, valami Vida Tibi nevű srác az első iskolámban pl. megragadta a nyakam és fojtogatott (az osztálytársam volt, ráadásul az a fajta aki tesi órán mindig balra fordult amikor jobbra kérték.)

Szóval jah, szerintem szemétség a rendszertől, hogy a sok gyereket egy légtérbe kényszeríti egy csomó zaklatóval és potenciális gyilkossal, olyan tanárok felügyelete alatt, akik tojnak az egészre. Inkább a magántanulás!

Csak az öcsédet bántja, vagy másokat is? Mi ezt az "én időmben" úgy intéztük, hogy az ilyet megvártuk iskola után. Utána nem kötekedett senkivel sem.

El lehet menni pszichológushoz, de magát az alaphelyzetet nem fogja megoldani.

Megmondod neki hogy verje el, de minél keményebben brutálisabban, és ne pusztakézzel.

Más ezek ellen nem működik, ha véletlen eltöri az egyik kezét a zaklatójának, utána menjen a másikra is.

Lehet hogy brutális de az ilyen olyan jelentsük az ofőnek meg társai nem fognak működni, ideig óráig átállnak sima verbális bántalmazásra, utána meg szépen lassan még durvább fizikálisra.

Az meg hogy a bántalmazót is bántalmazzák nettó baromság, max ha 10%-ban ez a helyzet, 10%-ban az hogy valami elmebaja van, a maradék 80%-ban meg szimplán unatkozik, és mivel erősebb megteheti.

Én voltam az öcséd helyzetében. Amit igazán bánok így 10-20 év távlatában hogy félelemből sosem vertem meg jól, vagy legalább megvédeni magamat.

Szóval 3 ötletet hoznék fel. Egy rövid, egy közepes és egy hosszútávút.

A rövidtávú tényleg tűzoltás. Sajnos gyerekek vagytok és hiányzik belőletek a bölcsesség így annyit tudok mondani hogy közvetlenül az igazgatónál panaszoljátok el a dolgot. Szerintem az önvédelem nem árulkodás. Az az árulkodás amikor egy harmadik felet látsz hogy összever valakit viszont ha azt panaszolod el hogy x,y téged bánt az nem.

Szóval merjetek "köpni" és gátlástalanul menjetek rögtön a főgóréhoz, hagyjátok ki a köztes embereket, főleg ha régebben is volt panasz de az ofő nem tett semmit. A szülőket is vonjátok bele az ügybe. A pedagógusoknak az hiányzik legkevésbé hogy egy mérges szülő leteremtse őket.

Ombudsmannal is lehet fenyegetőzni.

Amit tudni kell az az hogy a szemétkedő srác valószínüleg nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Vagy rögtön válaszol vagy vár pár hónapot míg lecsillapodnak a dolgok.

És itt jön be a középtávú megoldás: az öcsédnek meg kell erősödnie. Ez egy ember embernek farkasa világ csak felnőttkorban már szofisztikáltabb.

Illetve szociális skilleket kellene szereznie hogy, ha összebarátkozna osztálytársakkal akkor lehet hogy jobb pozicióba kerülne és nem lenne ennyire kiszolgáltatott.

A hosszútávú az talán az hogy ezeket a tanult dolgokat továbbvigye

Ha a valódi nevemmel írnám le a következő sorokat, a környezetem igencsak meglepődne, mivel általában híresen pszichológus-ellenes nézeteket vallok, ez esetben azonban arra biztatlak hogy menjetek el pszichológushoz! Lehet itt iskoláról-iskolára járni(ergo, menekülni a probléma elől), ahogy javasolta valaki, de mi a garancia arra, hogy egy másik iskolában nem akadtok bele egy másik agresszorba? Tisztázni kell, hogy

1: az öcséd miért nem áll ki magáért?

2: okozott-e már bárminemű törést benne az, ami eddig történt?

3: Mi tette őt áldozattá?

Fentiekre azért is égető szükség van, mert az elég egyértelmű, hogy baj van. Ne várjátok meg, hogy nagyobb baj lesz! Szinte minden hónapra jut lassan egy kamasz öngyilkosság, aminek a hátterében felsejlik egy iskolai zaklatás szála. És ezek csak az ismertté vált esetek.

Segíteni abban tudsz, hogy a támogatásodról biztosítod az öcsédet, hogy érezze: van, kire számítson, nincs egyedül. Régen működött az is, ha a bántalmazott gyerek apja a suli előtt levert két józanító sallert a zaklatónak, de ebben a túlliberlizált világban lassan a csúnya nézésért is a börtönt kockáztatnád.

Semmiképp ne bagatellizáld el a történetet, sok kamasz élhetne még, ha az ő környezetük is komolyan vette volna a jeleket.

Attól pedig nem kell hasra esni, hogy az agresszor rendőri kapcsolatokkal dobálózik. Hangzatos duma, ami csak azt a célt szolgálja, hogy elhitesse: ő sérthetetlen. Nem az!

Ilyentől soha nem szabad megijedni!

Vonjatok be iskolaigazgatót, tanárt, ne titkolózzatok! Minél többen tudnak róla, a támadó annál védtelenebbé válik.