Szerintetek mennyire gáz ha egy szobába lakom 23 évesen a 21 éves öcsémmel?

Az hogy mi volt a múltban, miért nem lett külön szobátok az már teljesen mindegy..

"Talán nem szeretném 50 éves koromig nyögni a hitelt meg eladósítani magamat."

Pedig hitel nélkül az emberek többsége nem vesz házat/lakást. Ha felveszel 10-20 évre akkor az akkor a tied lesz, ellenben az albérlettel (sokszor kevesebbre is jön ki a törlesztő mint egy albérlet) Persze ez a része könnyebb ha van párod és ketten vállaljátok. (fix kamattal)

Ettől függetlenül nem kell egyből hitellel, saját házzal kezdeni, eleinte az albérlet is tökéletes pár évig.

Írtad hogy kb 220-at keresel, abból már bőven kellett volna tudj így spórolni.

Nem tudom hogy hol laksz, de a kisebb városokban sokkal olcsóbb az albérlet (felénk 70e). Esetleg az is megoldás lehet ha egy munkahelyedhez közeli kisebb városban keresel. De így hogy még nincs párod (legalábbis nem írtad) tényleg jobban megérné ha valaki mással bérelnél egy lakást (sokan keresnek társbérlőt, már az írásából profiljából látod hogy szimpatikus-e). Persze ehhez is kell majd egymás iránt kompromisszum (mint mindenkivel) de legalább a szobád a sajátod lesz és a lakás többi részét is csak 1 emberrel osztod meg. Sőt esetleg a tesóddal is kereshetnétek közösen egyet.

Bár nyilván így nem lehet olyan mértékben spórolni mint otthon, de mint írtam hitel nélkül úgysem veszel házat 220-as fizuból, ha csak nem vársz még 50-60 éves korodig vele.

Átérzem a helyzetedet kérdező. Anyámék is kis lakásba vállaltak 3 gyereket, majd vettek egy új és nagyobb lakást (részben szocpolból, részben hitelből) viszont amikor megvették a lakást, az még csak a tervrajzon létezett. Kb. 2,5 évig tartott a felépítése + 1,5 év volt amire beköltözhettünk, mert a lakás csak szerkezetkész volt, nem nagyon volt egyből pénzünk mesteremberekre vagy akár alapanyagra, így sokáig tartott kulcsrakésszé tenné a lakást. 4 évig nagyszülőknél éltünk öten (!) egy szobában. Ez 8 és 12 éves korom között tartott. Gyerekként nem éltem meg annyira rosszul, de azért kiskamaszként már nagyon elakartam költözni mamáéktól, szerencsére 12 éves koromban beköltözhettünk a lakásba és mind a hárman saját szobát kaptunk + anyáméknak külön szobája volt + a nappali.

Viszont ennek mind ára volt: hitelt kellett fizetni, kevés fizuból. A szüleim alig kerestek többet a minimálbérnél, erre jött a családi pótlék. A 2000-es évek végén kb nettó 200 ezerből éltünk 5-en egy vidéki nagyvárosban, ami már akkoriban is nagyon kevés pénz volt. Havi 25 ezer volt csak a hitel. Maradt 175 ezer 5 embernek kajára, rezsire, ruhára, bérletre, osztálypénzre, beiskolázásra, zsebpénzre stb. Mondanom sem kell, hogy mi is sokat nélkülöztünk. Általában az volt a sorrend, hogy a hitelt és számlákat kifizettük aztán megvettük a bérleteket és ami maradt azt osztottuk be minden másra.

Egyetértek veled, hogy kamaszkorban nagyon fontos a magánszféra és 21-23 évesen nem egészséges egy szobában lenni a testvéreddel, azonban most már kár keseregni a múlton. Spórolj össze 1 millió forintot és költözz el albérletbe. Nem ajánlom, hogy teljes lakást vegyél ki, bérelj csak szobát. Az rezsivel együtt max 80-100 ezer lenne attól függ, hogy BP vagy vidéki nagyvárosról van szó. Nem akarom beosztani a pénzed, de ha 220-ból elköltesz 100-at lakhatásra még mindig marad 120 minden egyébre, ebből ha nem is sokat, de tudnál félretenni apránként.