Szerintetek mennyire gáz ha egy szobába lakom 23 évesen a 21 éves öcsémmel?

Kb. egy barátomat se hivtam át még soha hozzánk annyira szégyellem.

Saját lakás nincs ahova tudnék menni, sajnos nem örököltünk nagyitól meg huszadrangú rokontól mint sok más szerencsés fiatal. Albérletre nincs pénzem, a keresetem nem fedezi a kéthavi kauciót meg a 150 ezres bérleti díjat. Vagyis fedezné, de kenyéren meg vizen köszönöm, de nem szeretnék élni. Szobáért szintén nem fizetek, azzal előrébb nem vagyok. Magánszféra lenne, de cserébe azért is fizetni kell szépen és még ismeretlen, kitudja milyen megbizhatatlan emberekkel osztozol mindenen.

A szülők pedig lefossák telibe, korábban se érdekelte őket ez a dolog hiaba könyörögtünk 10+ éven át egy szobáért, nekik megvan a kényelem az a lényeg, a mi helyzetünk nem érdekli őket. Pedig tudom az anyagi helyzetüket és 20 év alatt ha nagyon szerették volna simán összespórolhattak volna egy külön szobára nekünk, ez teljesen fixen állítom. Most már meg ugye minek huszonévesen a szoba, más ilyenkor mar házasodik meg gyereket vállal.

Mit gondoltok?