Bátyámék azon gondolkoztak, hogy hogyan hagynák rám a gyereküket?

20-as éveimben járok, egyetemista vagyok egy másik városban. Minden hétvégén mennek bátyámék hol egyik, hol másik nagyszülőhöz, néha ott is hagyják a gyereket, ott alszik. A nagyszülők nagyon imádják az unokát, odavannak érte, örülnek neki, szeretik.

Én nem vagyok egy nagy gyerekezős, soha sem voltam, ezt tudják is évek óta.

Megjegyezték, hogy gondolkodtak rajta, hogy hogy tudnák rámhagyni a gyerek felügyeletét, hogy én is csináljak valamit. Köpni-nyelni nem tudtam.

Végül annyiban maradtunk, hogy én egész évben másik városban vagyok, így nem fogom kivenni a részem ebből az áldásból.

Azóta viszont az összes családi eseményen ők háttérbe elvonulnak telefonozni, és végig én szórakoztatom a gyereket, illetve bármikor máskor is, ha otthon vagyok látogatóban, ill. mivel tanárnak készülök, már azt várják, hogy akkora legyen a gyerek, hogy majd én szabadidőmben ingyen taníthassam. Minden vágyam. Nem maguknak szülnek az anyák? Ráadásul tudják is, hogy nem szeretem a gyerekeket. Úgy viselkednek, mintha nekem ehhez asszisztálnom kellene. Mintha tartoznék nekik valamivel. Nekem meg a tanulás a hobbim, akkor ők segítenek megírni a szakdolgozatomat, vagy ezt mégis hogy gondolták? Amúgy annak ellenére, hogy sokat járkálnak hétvégente, látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik a gyereküket, úgyhogy azt se mondhatnám, hogy csak le akarják passzolni.