Bátyámék azon gondolkoztak, hogy hogyan hagynák rám a gyereküket?

Természetesen nem szép másra sózni folyton a gyereket. De a te hozzáállásod sem kutya füle. Ok, hogy nem szereted a gyerekeket, de a saját tesód gyerekét sem? És mi olyan rossz benne ha néha tanítgatnád ingyen? Bele halsz ha jót cselekszel? Én a szomszéd gyerekét ingyen tanítgattam és tök jó érzés volt segíteni és látni ahogy fejlődik.

Szerintem eleget van az a gyerek a szülőkkel és attól hogy ők félre vonulnak telefonozni összejöveteleken, lehet csak szeretnék hogy mástól is tanuljon/lásson valamit az a gyerek, habár tőled nem tudom mit tanulna...

#12 Pont azért van ennyi elcseszett házasság, kiborult anyuka, és neveletlen kölyök, mert a gyereknevelés minden terhe egyetlen, tapasztalatlan anyán múlik.

Akkor fizessen babysittert, ne a családtagokat használja ki, főleg ne azokat, akikről tudja, hogy nem szeretik a gyerekeket. Én szeretem tesóm gyerekét és szoktam vigyázni rá, de csak ha én felajánlom és épp kedvem meg időm van rá. Én sem hasznàlom őket cselédnek a saját ügyeimhez.

Most tényleg azon lovagoltok, hogy nem szereti a gyerekeket, pedig tanár lesz, mikor kifejtette, hogy felnőtt képzésben gondolkodik?! Már miért kéne szeretnie a gyerekeket egy egyetemi oktatónak?! A nem szereti az nem azt jelenti, hogy gyűlöli és azt se, hogy nem tudja elviselni. Csak nem szereti és kész. Én se szeretem a kisgyerekeket, de a 10+ évesekkel már baromira jól kijövök. Akkor ne dolgozzak pl. középiskolában, ahol egy 10 éven aluli sincs?

Vannak családok, ahol a segítségnyújtás/adás aránya baromira nem kiegyenlített.

És igen, egy pár saját magának vállal gyereket. Ha nem így lenne, akkor a közösség minden tagjának kéne hozzá a beleegyezése.

Kérdező: Tudom, hogy nem így érzed, de lehet nemet mondani. A felügyeletre és az ingyen munkára is.

Én anyuka vagyok, 12 éves a lányom. A húgom, aki 2 évvel fiatalabb nálam, sose akart gyereket. Nekem nagyon fura volt ez sokáig, de elfogadtam. Sose erőltettem rá, hogy foglalkozzon a lányommal. Ha náluk voltunk, akkor is csak annyit játszott vele, amennyit ő akart. Pár éve, mióta a gyerekkel is lehet komolyan beszélgetni, azóta viszont nagyot változott a kapcsolatuk. Egyre többet hívja a húgom, csinál vele közös programokat.

Nálunk ez a módszer vált be.

Nincs annál undorítóbb, mint amikor ,,másnak szül” valaki gyereket. Ha majd X idő múlva megkér, hogy tanítsam néha, akkor elgondolkodnék rajta, de így, hogy ez az elvárásuk feléd, miközben erről meg sem kérdeznek: esélytelen.

Sajnos nem egyedi eset, hogy megszüli, aztán lepasszolja. Nekem az egyik osztálytársamnak kell 0-24-ben a 1,5 éves húgával foglalkoznia.

Imádom azokat az embereket, akik csak azt látják meg a másikban, hol lehet őket (ki)használni. A párom anno mondta az anyjának, hogy van barátnője és kiderült, hogy tanár vagyok (30 évesek vagyunk, másik városban lakunk, kicsit se függünk a szülőktől). A kedves anyuka első reakciója: De jó, akkor majd korrepetálhatja a húgodat!

Hát nem... Ismételgesd, Kérdező: nem.