Szerintetek külön szobájuknak kellene lenniük?

"Most komolyan szerintetek mondjuk 70-80 évvel ezelőttig volt külön szobája minden gyereknek"

De 70-80 évvel ezelőtt nem is laktak otthon a fiatalok 20-23 éves korukig felnőttként iskola miatt, hanem 16-18 évesen megházasodtak és kaptak egy kisszobát valamelyik családnál vagy építettek nekik valami kunyhót az udvaron. Nem kellett gyerekstátuszban élni a testvérekkel egy szobában.

Csak a kérdést olvastam.

Két kamasz, ellentétes nemű gyereknek külön szoba kell!

Mondom mi volt nálunk. Köztem és öcsém közt 2 év van, ő a fiatalabb. Van egy húgunk is. Új építésű házban lakunk, anyámék terveztették a házat, és direkt bezsúfoltak hármunkat egy szobába. Húgom hamar kiköltözött, azóta is a földön alszik anyáméknál, matracon. Most 16 éves.

Öcsém is végre lelépett 18 évesen albérletbe, de előtte már évek óta a nappaliban aludt, mert nem bírtuk elviselni egymást. Kést tartott a párnája alatt és azzal fenyegetett, hogy éjjel belém szúrja. Sokadik hiszti után vették el tőle szüleim, utána került ki a nappaliba.

Egyik tesómmal sincs jó kapcsolatom, utálom ha hazajön öcsém, szerencsére csak havonta jön haza mert kell neki pénz meg kaja.

Anyám meg engem nyaggat, hogy 21 évesen nekem is el kéne húznom, mert a húgomnak kell a szoba, privát szféra, és hogy ne a konyhában kelljen tanulnia meg online órán lennie.

Utálatos dolog ez a közös szoba. Egész életemben mindig külön szobáért könyörögtem.

Szerintem is mindent meg kell tenni, hogy a gyereknek max 10-12 éves kora után legyen külön szobája, de amit itt leművelt pár hozzászóló, azt enyhén szólva túlzásnak tartom. Az élet olyan, hogy nem tudunk úgy tervezni, hogy minden katasztrófára fel legyünk készülve. Bármikor adódhat olyan helyzet, amire nem gondoltunk, mikor egy döntést mondjuk 10-15 évvel korábban meghoztunk. Ilyen az emberi élet, nem látunk a jövőbe. Örülök, hogy az itt nyilatkozó, mindig jó döntést hozó embereknek tökéletes az élete. Annál jobb, nem vagyok irigy rájuk, legyenek boldogok. De vagyunk mi, emberi halandók, akik néha belefutnak rossz vagy nem túl jó döntésekbe, és az adott szituációból kell bizony kihozni a legtöbbet. Kérdező is próbálja jól megoldani a helyzetet, ehhez tanacsot kért, nem kioktatást. Szerintem jó anyuka, hogy próbál tájékozódni, és a gyermekei érdekét tartja szem előtt az adott helyzetben.

Más kérdés, hogy az anyagi okokból gyermeket nem vállalók is megbánhatják 20-30-40 év múlva a döntésüket, amikor jó eséllyel minden karácsonykor egyedül lesznek. Ki tudja. Nem látunk a jövőbe, viszont a döntéseinknek megvan a rövid és hosszútávú következménye is. Szerintem nem szabad ilyen durván ítélkezni, hacsak nem volt szélsőségesen felelőtlen az illető (pl. romos albérletbe, munkanélküli párnak gyerek, stb.)