Hogy beszéljem le a húgom arról, hogy tanár legyen?

Én nem sűrűn beszélnék veled ezek után, mert lehúzós vagy :(

Sajnálom a testvéredet, hogy ilyen szr nővére/bátyja van, aki arra is képtelen, hogy támogassa a céljai elérésében.

Én is tanár akartam lenni, a környezetemben is sokan mondták, hogy vágjak bele, mert van bennem potenciál, sokan támogatták az elképzeléseimet. Aztán az egyetemi jelentkezés előtt nem sokkal egy számorma fontos családtag beszélt le róla. Bármerre vitt az élet, legyen az iskola vagy munka, sosem éreztem azt, hogy "na, megérkeztem, a helyemen vagyok". Jelenleg irodában dolgozom, jófejek a kollégák, stabil helyem van, és elvagyok, de a munka nem tesz boldoggá. És nem tudom, hogy mit szeretnék az életben.

Természetesen nem hibáztatok senkit, mert a végső döntést én hoztam meg, megtehettem volna, hogy a sarkamra állok és véghez viszem, amit elterveztem. De azért néha elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha...

Szóval ha a húgod tehetséges, elszánt, hagyd érvényesülni, és támogasd az álmait. Ha végül mégsem jönnek be a számításai, akkor tanulni fog belőle. Ez az ő élete, hadd döntse el, hogy mit szeretne. Jó pedagógusokra pedig igenis szükség van!

Nyugodtan lehet lehúzni :)

11 szimplán hazudozik, a magániskolákban sem fizetnek sokkal többet mint a bértábla, sőt a legtöbb helyen csak annyit adnak és az tényleg kevés, főleg kezdőként.

Kérdező szerintem elmondhatod a tesódnak az érveidet EGYSZER. Utána hagyd rá a döntést. Ha ennyire tanár akar lenni, csinálja. Milliomos nem lesz,de megélni azért meg lehet belőle és aki tényleg nagyon szereti csinálni annak lehet, hogy jobb mint több fizuért egy utált szakmában/munkahelyen. A pénz ugyanis még nem minden. Ha meg a gyakorlatban rájön, hogy ez mégsem neki való akkor majd vált. Nyelvvizsgával(ami úgyis kötelező) és diplomával azért máshol is el lehet helyezkedni, nem csak tanárként.