Beszéljek erről anyummal? Szégyenlem magam miatta :/

Egy jó tanács az élethez - ne szégyelld azt, ami nem a te hibád. Anyukád viselkedése valóban minősíthetetlen, de ezzel saját magát járatja le, nem pedig téged.

Ha szerinted hat a beszéd, akkor hajrá, de ha nem, akkor tanulj meg érzelmileg függetlenedni tőle, ennyit tehetsz.

Ajjjaj, lelkem, minthacsak az én édesanyámról olvastam volna. Szinte folyton szégyenbe hozott, akár egy bevásárlóközpont közepén is elkezdett ordítani velem, folyton bejárt az iskolámba, és cirkuszolt, holott soha nem csináltam semmi rosszat, és jó tanuló voltam.

Próbáltam célozgatni rá, hogy talán a kelleténél hevesebb a vérmérséklete...Folyamatos lelki terrorban tartott.

Én nem a lehető legjobb utat választottam ennek megoldására, de más esélyt nem láttam: egyszerűen eltávolodtam tőle. Nem mondtam el, mi volt az iskolában, hogy mikor-hova-kivel megyek, hogy érzem magam...nem azt mondom, hogy nem beszéltem vele, csak a felszínt mutattam magamból, azt hogy minden oké.

Tudom, hogy végülis csak nekem akart jót, de ő már nem fog megváltozni. Most, felnőtt(ebb) fejjel, már sokkal megértőbb, türelmesebb vagyok vele szemben. És vicces, de az is sokat segített a kapcsolatunkon, hogy 300 km-re lakok tőle, és havonta egyszer találkozunk.

Én azt tanácsolom, hogy próbálj meg beszélni vele, hisz ő az édesanyád! Légy türelmes. Ne úgy csináld, ahogy én. 20/l

Ha tanár értelmes, akkor megmondja neki, hogy anyuka ne szóljon bele, mert nem az ő dolga (vagy ha nem is mondja, de szó nélkül eltűri, ez a "magyarázzon csak, úgyis hülye!" alapon.)

Ahogy az előttem szóló írta, ezzel saját magát járatja le. Te viselkedj normálisan, tisztességesen mindenkivel, lássák, hogy külömb vagy, mint anyád!