Mit tehetek a toxic testvéremmel aki megkeseríti a mindennapjaim?

Van egy idősebb fiú testvérem (24) aki itthon él de nem tanul és nem is dolgozik. Apánk már évekkel ezelőtt elhagyott minket, anyám nevel, ő tart el minket. Mindíg azt mondja, hogy nem támogatja a testvérem mert már idős és mivel semmit sem csinál, elmehetne dolgozni, lehetne saját keresete, de mostmár 2 éve félbehagyta az egyetemet és nem dolgozik.Anyám ad neki pénzt mindenre, de aztán bosszankodik, természetesen nekem. Én most vesztettem el év elején a munkahelyem, ahol egy éve dolgoztam és azóta se vettek fel sehova, mellette tanulok. Így az elköltözés nem opció.Amit a tesómról tudni kell, az az, hogy hihetetlen igénytelen, magára és a környezetére nézve egyaránt. Az előbbi nyilván majd azt zavarja aki közelebb akar kerülni hozzá, de az, hogy mekkora undorító koszt csinál a lakásban, sajnos nagyban befolyásolja a mi napjainkat is. Hétvégénként és néha hétköznap házibulit csinál, ilyenkor esélytelen, hogy én pihenhessek, ha kérem sem. Állandóan bent dohányzik, mindenhol dohány hever és néha a kiszóródott szűrői. Ha főz magának valamit és bénaságból a földön landol akkor csak felcseszi magát és otthagyja. Ha anyám megemlíti neki, hogy miért önti ki a földre a kaját és hagyja ott, akkor csak nevet. Általában ha próbál vele beszélni anya, akkor leüvölti és otthagyja, így anyám szava semmit sem ér. Nem érdekelne az életmódja, ha nem hangoskodna egész nap miközben 0-24 játszik a számítógépen, nem verne szét bútorokat és tárgyakat csak mert veszít egy játékban. Egy szóval nem érdekel ő maga milyen személyiséggel rendelkezik, csak ne ártson nekünk is. Próbáltam már vele higgadtan leülni és megkérni, hogy néhány szokását hagyja el mert zavarja az én ittlétemet, de olyankor mindig felkapja a vizet és üvölteni kezd, esetleg aznap még hangosabban üvölteti a zenét, hogy megmutassa ki az úr a háznál. Már nagyon el vagyok keseredve, mert élhetetlenné teszi a lakást, nem lehet vele kompromisszumot kötni. Minden nap szorongom itthon és rosszul vagyok. Hiába mondják mások, hogy anyám szóljon rá, képtelen. Túlzottan sok mindent elengedett neki gyerekkorunkban, mostmár nem fogja tudni azokat a nevelési szándékkal történő szidásokat amiket anno elhagyott. Illetve nem is akarja. Általában bőg is ha veszekszünk a testvéremmel, mert neki sok, hogy ez van mindig itthon. De amíg nincsenek a konfliktusok megoldva nem lesz más. Gondolkodtam már rajta, hogy ha máshogy nem is, szabotálni kezdem a dolgait, amikkel zavar de nem vagyok túl találékony ilyen téren.Nem akarom bántani és nagyon kicseszni se vele, de nagyon kétségbe vagyok esve, már élni sincs kedvem miatta néha.