9-10 évvel fiatalabb testvérrel felnőtt korban "tud valamit kezdeni" az ember, vagy olyan, mintha nem is lenne, mert az életkorból adódóan mindig más-más életszakaszban vannak és így mások a mindennapjaik, az érdeklődésük stb?

Miért ne tudna?

Nálunk 11 év van, ráadásul a női tag az idősebb, férj, gyerekek. :) Mióta az öcsém befejezte a sulit, dolgozik és együtt él a párjával, szóval olyan felnőttes életet él, azóta egész jól elvagyunk. :) Majd a gyerekeim pesztrálhatják az övéit. ;)

Nálunk 11 és 9 év a különbség a nővéreim és köztem. 24 vagyok, jövőre férjhez megyek, de azt hiszem náluk örökké a húg leszek. Mi egyébként sokban különbözünk, nem szoros a kapcsolatunk,talán ez is közrejátszik.

A korkülönbség egyre kevésbé lesz fontos. Hogy 10 éves-e valaki vagy 20, az még számít. De hogy 40 vagy 50, már sokkal kevésbé, az meg, hogy 80-e vagy 90 már végképp mindegy. :)

Köztem és öcsém közt 18 év van. Én most múltam 21. Párommal, külön élek már 2 éve. Imádom az öcsköst, tündéri gyerek, de szerintem igazi testvér kapcsolatom vele majd csak akkor lesz, ha ő is felnő.

Normális családban ez buta kérdés.

Szerintem éppen felnőttkorban tudnak egymással jó kapcsolatot kialakítani, mert akkor már nem számít az a 9-10 év ami gyermekkorban sok.

Szerintem ugyanúgy lehet jó kapcsolatuk (bár szerintem, ha a testvérek korban közelebb vannak egymáshoz, akkor az sokkal jobb lehet), de ez az adott körülményektől, az idősebb testvértől is függ. Nekem például van egy 14 évvel idősebb nővérem. Ő nem az a típus, aki úgy kimondottan szeret gyerekekkel foglalkozni ezért velem sem vitte túlzásba illetve a középiskola, főiskola idején is kollégista volt, majd utána egy másik városban is dolgozott ezért csak hétvégente járt haza, így elég kevés időt töltöttünk együtt. Örültem neki ha hazajött, azért játszott is velem, hozott nekem valami kis apróságot valamint nyilván azért ő is szeretett hazajönni, de nem volt köztünk olyan kimondottan szoros testvéri kapcsolat. Ahogy a kérdező is írta, teljesen más életszakaszban voltunk, ő dolgozott én meg még általános iskolás voltam ezért nem igazán értettük meg egymást. Egy ideje viszont már vissza költözött ebbe a városba és így ha nem is minden nap, de heti négyszer biztos haza jön. Eddig is beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot, de most személyesen is többet találkozunk és én is idősebb lettem, így már több mindenről tudunk beszélgetni, tudunk olyan közös programokat csinálni, amiket mindketten élvezünk. Abban biztos vagyok, hogy sosem lesz olyan kapcsolatunk, mint mondjuk olyan testvéreknél, akik között csak pár év korkülönbség van mert tulajdonképpen külön-külön nőttünk fel, nincsenek közös gyerekkori élményeink, jelenleg is más-más életszakaszunkat éljük és a személyiségünk is elég különböző, de azért egész jól megvagyunk. Nálunk a családban nem túl nagy az összetartás, csak a közeli családtagokkal tartjuk a kapcsolatot, de velük sem igazán járunk össze. Nemsokára én is elköltözök majd a suli miatt, akkor ismét ritkábban találkozunk stb., de szerintem valahol ez az élet rendje, mindenki éli a saját életét.

Tudna. Még a 20 év korkülönbség is megoldható. Láttam rá példát.