Anyós a szomszédban?! Megkeseríti a mindennapjaimat! Bövebben lent.

Nem értem. Miért kéne neki megfelelned? Nem kell!!! Sajàt magadnak kell!

Szépen megmondod neki, hogy nem alkalmas, mert dolgod, dolgotok van. Neked is van saját életed, szeretnés nyugiban etetni a babát, ha mindketten alszanak, akkor meg lepihenni. Megsértődik? És? Nem kell fennakadni rajta! Ő sem akad fenn, hogy téged zavar! ;)

Lakásajtót bezárni, anyóst nem beengedni, csak akkoer ha meghívtátok.

Ha beleszól valamibe, akkor közlöd, hogy te nem így gondold, és mivel a te doglod, ezért ne akarjon belefolyni.

Meg kell mondani, hogy ne menjen át minden nap! Le kell ültetni és megbeszélni ezt úgy, hogy a párod is ott van és legjobb ha ő mondja.

A különbség tevést nem tudom felfogni, itt is ez van. A páromnak mindenbe segíteni kell, ha nem akkor duzzognak rá, hogy mindenki első csak az anyja nem meghasonlók, pénzt beadott a közösbe, sőt kérték tőle... A kedves testvére pedig semmiben nem segít, sőt még kioktat a rendrakásról is, de ő el nem mosna egy tányért sem maga után, még csak a mosogatóba sem teszi be, csak magával foglalkozik és ez természetes és az is, hogy neki nem kell pénzt beadni a közösbe! Mert ő nyilván nem eszik, biztos fényevő, fürdeni sem fürdik, áramot sem használ, ő valami csodálatos teremtmény a családban! S nyíltan mellé állnak akármilyen gonoszságokat művel.

Akkora nárcisztikus személy, hogy én ilyet nem láttam! Aki azt írja ki magáról a képéhez, hogy x éve megszületett a világ legnagyobb csodája... Hát ez szerintem mindent elmond róla, hogy nem túlzok róla, azt is.

Én már eljutottam arra a pontra, hogy semmi nem érdekel már. Minél messzebb annál jobb, én azt mondom!

Figyelj, inkább ne kapj semmit ha nem adják szivesen! Képmutatás jobb lenne?

Tudom, hogy azt szeretnéd ha szeretnének. Én is azt szerettem volna, az anyja kedvében akartam járni meg amúgy is kedves akartam lenni meg ha már náluk laktam, nyilván én is kiveszem a részem a dolgokból, mikor a nagy vasárnapi főzés után eltakarítottam pl, mert főzést nem hagyták rám, mert az úgy jó nekik ahogy ők csinálják. Kisegítettem pénzzel, meghallgattam ha baja volt, beszélgettünk pedig sokat, mégis kiderült, hogy mindent felülír a vérségi kapcsolat és én bizony nem vagyok rokon, ha a felesége leszek a fiának akkor sem kerülök közelebb a családba, mindegy mennyi jót tettem, semmi nem számít. Nagyon fáj, de kezdek bele törődni.

Innentől kezdve meghúzom a határt én is. Neked is meg kell!