Segíteni akartam a nővéremnek, ő szerinte meg kioktatom és belemászom az életébe?

Kérdező, te nagyon eltúlzod ezt az egészet. A tesódnak lett egy kiskutyája. Ennyi. Nem tudom ebben mi olyan felháborító. Nyilván nem csak simogatni kell, hanem rendesen foglalkozni vele, de ha ő és a barátja úgy gondolják, hogy a suli és munka mellett belefér nekik, akkor nem értem miért kell ennyire kattogni ezen.

Azt ne felejtsd el kérdező, hogy te csak annyit látsz a nővéred életéből, amennyit ő enged, hogy láss, lássatok. Nem tudhatod, hogy mennyi pénze van, milyen közös terveik vannak a barátjával, stb. Gondolom amiatt nem áll veled szóba, mert alapjáraton véve okoskodsz minden témában, és nem a véleményedet mondod ki hanem meg akarod mondani, mit hogy kellene, illene, mikor rálátásod sincs igazán.

Lehet, hogy nem a mondandód tartalmával lenne gond, hanem a fogalmazásoddal, esetleg a hangsúlyod még pluszban fensőbbséges.

Ha csak simán megkérdezted volna, hogy

"Szegény picike, nem fog sokat sírni? Mennyit tudtok vele lenni, foglalkozni?" már másképp vette volna ki magát, mint ez:

"Mielőtt megvették volna mondtam neki hogy ez felelőtlenség, mivel mostanában alig lesznek otthon. 1 év múlva kialakul az életük, mondtam hogy addig várjanak,..."

Te a legjobb jóindulatod mellett baromi szerencsétlenül fogalmaztál, egy mondaton belül "lefelelőtlenezted" őket, miközben még utasítottad (volna), hogy mikor tartod helyesnek.

Függetlenül attól, hogy veled értek egyet a tartalmat tekintve, de egy kis udvariasság, vagy diplomácia nem ártana.

Ismered a mondást?

"Hamarabb lehet legyet fogni egy csepp mézzel, mint egy hordó ecettel!"

ha a testvéred nem áll szóba veled két hete, az arról árulkodik, hogy igencsak beleléptél a személyes terébe. és még mindig nem látod be, pedig ezen az oldalon is hasonló visszajelzéseket kaptál.

szajkózod tovább és tovább a saját "igazságodat"