Mit csináljak, ha a férjem felnőtt gyerekei féltékenyek a 2 éves kislányomra?

"kedves 21 éves kislány" meg "majd ha neked is gyereked lesz, megérted"

Ennyi elég is. Jól láthatóan nem értesz szót ezzel a korosztállyal, lenézed őket. A gyerekeddel semmi bajuk. Csak veled.

Kislányom ragaszkodna hozzájuk...

Nem bízol a saját gyerekedben? Pedig a kisgyerek tudja a legjobban, hogy ki a jó vele, ha esetleg nem szimpatikus ember közelében van, akkor azt elég egyértelműen jelzi! Tehát a pici lány szereti őket... Ezen gondolkodj el, hogy miért! Figyelmet, törődést, szeretetet, mókázást kap, akkor ragaszkodni fog, ha elutasítást, közömbösséget, akkor nem fogja szeretni. Tedd félre az önérzeted, és a kislány érdekét nézd, hiszen te lassan 50-60 éves leszel, nagyon jól fog jönni a fiatalok lendülete, szeretete a későbbiekben, a lányod szemszögéből. A kislányod érdekét nézd... Hosszú távon is!

Ez a sok bunk szemt valaszadot. Hogy kerulnetek hasonlo helyzetbe.

Erdekes a mi csaladunk tele van mostohakkal es feltestverekkel es semmi bajunk nem volt, sot szeretjuk egymast mindannyian. Igaz amikor velunk ezek tortentek, akkor még csak a 80-as eveket tapostuk. Akkoriban azonban legalabbis nalunk az exrol nem lehetett semmi rosszat mondani a gyerekek elott es az "uj" csaladtagoknak kijart a maximalis tisztelet es ugyanazok a jogok, mint az edesszulonek, edestestvernek es persze ugyanazok a kotelessegek is vonatkoztak rajuk. Nem volt kivetelezes, nem volt oh csak hetvegere jon, akkor nem kell hazimunkaznia vagy hogy o az edestesom neki dragabb es izgalmasabb ajandekot adoo szulinapjara. Persze voltak mindenhol az elso nehany surlodasnal de hat te nem is vagy az apam/anyam, igazi tesom, de ezt az edesszulo helybol elvagta, rendezte, elmagyarazta.

Most meg mit latok az edesanya a lanyat az edesapja ellen uszitja, elmondja az uj baratnot (aki nem is a szereto volt) mindenfele utolso rifkenek, az apa folyton anyad igy anyad ugy. A gyerekek az apjuk/anyjuk uj elettarsaira/felesegukre/ferjukre "az csak az apam noje, anyam pasija, nekem az senki, nekem ne ugasson" es szomoru modon ezt hagyjak is az edesszulok. Sot a tarsadalom is hagyja. Itt is lam ketfele valasz letezett": a hagyd beken vagy a sz.r alak vagy. A keves segito szandek meg le lett pontozva.

Ma egyszeruen mintha ki lennenek fordulva magukbol sokan es szandekosan nem akarnanak alkalmazkodni uj helyzetekhez. Ez elegge elkeserito.

Kedves kerdezo...fel a fejjel. Biztos nagyon cuki a kislanyod.

Szerintem ennyire nem lehet eljátszani, hogy szeretik a gyereked. Felnőtt emberekről beszélünk, akik bármikor megtehetnék, hogy ha problémájuk van az apjukkal és/vagy veled, vagy a közös gyereketekkel, akkor egyszerűen csak ne menjenek át hozzátok, ne keressék veletek a kapcsolatot, éljék a saját életüket, de nem ezt teszik. Nekem nem váltak el a szüleim, nincs nagy korkülönbség köztem és a testvéreim közt, de fiatal huszonévesként én a leírásodból azt érzem, hogy most abban a szakaszban vagy, amikor egy anyuka teljesen bele van b#zulva a gyerekébe, semmi más nem érdekli, a baba így, a baba úgy, a gyerekhez csak szépen lehet szólni, körbe kell rajongani. Nem tudom, hogy ez normális-e, én sok ismerősömnél megfigyeltem már, hogy amint gyerekük születik, megfeledkeznek az egész világról, csak a baba létezik számukra. De simán lehet, hogy velem is ez lesz, ha egyszer gyerekem lesz, most nem is ez a lényeg. Azt akarom ezzel mondani, hogy most, hogy még kilátásban sincs a gyerek egyszerűen képtelen vagyok ezzel azonosulni. Szeretem a gyerekeket, de egyszerűen nem tudom körberajongani őket, nem vagyok hajlandó gügyögni nekik, nem tudom, hogy egy kisbabával kapcsolatban miről lehet egyáltalán beszélgetni (hasfájós-e? meg lett már büfiztetve?). Mivel sosem volt baba, kisgyerek a közeli családomban (max akkor, amikor még én is ovis voltam), abszolút nem tudom, hogy hogyan kell velük viselkedni. Szerintem sok korombeli fiatal szintén nem tud mit kezdeni egy gyerekkel. Persze nem bántja őket az ember, igyekszik velük játszani, kedves velük, de úgy sosem tudok velük viselkedni, hogy az anyuka is meg legyen velem elégedve. Hiába beszélgettem, nevetgéltem, éreztem már jól magam már együtt egy kisgyerekkel, volt, aki megjegyezte, hogy milyen bunkó voltam vele, csak mert nem tyutyukamutyukáztam, hanem normálisan beszélgettem vele. Lájkolni pedig senki képeit nem szoktam, mert egyrészt nem igazán facebookozok, másrészt hiába aranyos a gyerek, nem értek egyet azzal, ha valaki engedély nélkül tölt fel képeket másokról lájkgyűjtés céljából (és nyilván egy kisgyerek nem ismeri a kockázatokat, következményeket, nem tud dönteni). Szerintem ekkora korkülönbség mellett a saját (fél)testvéréhez is úgy viszonyul az ember, mintha egy idegen vagy egy barát gyereke lenne, a testvéri kapcsolat nagy részét az adja, hogy együtt nő fel két (vagy több) ember, közös élményeik vannak. Nyilván ez nem alakul ki akkor, ha még csak egy háztartásban sem éltek soha.

Szóval szerintem ha a lányod jól érzi magát a férjed gyerekeivel, akkor nincs okod gyanakodni rájuk. Ha rosszul bánnának vele, akkor azt ő is érezné, már nem annyira kicsi, biztos, hogy legalább kerülné őket. Lehet, hogy egyszerűen csak hozzám hasonlóan ügyetlenek, bizonytalanok, szoronganak, hogy mit lehet/kell/illik csinálni egy kisgyerekkel és ez az, ami zavar téged, pedig alapvetően semmi rosszindulat nincs a dologban.

Lehet, hogy azért játszák meg magukat, mert nem szeretnének az apjuknak csalódást okozni. Ettől meg nem rossz emberek, hogy nem tudnak valós kötődést kialakítani egy velük korban nem passzoló gyerekkel. Most az jobb lenne ha látványosan utálnák?

Ennyi év alatt megértették, hogy ugynezki nem szabadulnak meg tőled egy hamar, ezért mindenféle balhé nélkül megteszik a kötelező köröket.

Azt viszont fontos lenne tudni, hogy kerültél a családba.

Mert ha esetleg te voltál apuka szeretője, akit ugymond hibaztathatnak, ne csodálkozz.

Vagy ha már elváltak voltak, akkor mennyire hanyagolja a gyerekeit amióta veled van.

Évente pár alkalommal jönnek+ nyaralásra ezt ki lehet bírni.

Nem elég, hogy az év összes többi napján kisajatithatod meg ezt is sajnálod tőlük?

A gyerekedben meg pont nem évi 5 alkalom alatt fog szoros kötődés kialakulni.

És ugye felmerül a kérdés, hogy vajon egyformán költ-e apuka mindhárom gyermekére. (És ebbe számoljuk azt is bele, hogy nyilván nem akarnak egy másik nővel élni. Szóval lakhatasukra és a mindennapos költségekre is egyaránt gondolni kell. Pláne ha esetleg egyetemisták)

Amugy meg a közösségi oldalad rólad szól, tehát oda döntő többségben magadról kene képeket ki tenned, nem pedig a gyerekeidrol.

Az nem az ő hibájuk, hogy egyrészről nem tudod a közösségi oldalakat használni, másrészről olyan képeket töltessz fel, ami nekik valamiért nem tetszik.

Az apjuknak meg se próbálj szerintem panaszkodni, mert ugyanúgy a másik kettő is a gyermeke.

Ezt vagy megszokod, vagy el kell válni.

"Tegyuk fel felteszek nagy ritkan a lanyomrol egy kepet a kozossegi oldalra ott sem likoljak."

Jaj istenem....ez annyira szanalmasan gyerekes. Nekem is van par ilyen ismerosom. Szultek egy gyereket, majd mindenki le van "gyereknek" degradalva, mert meg nincs nekik gyerekuk, kozben az ilyen anyukak hisztiznek fejen porogve, hogy XY nem likeolja a 250ezredik kepet a gyerekrol facebookon.

Mellesleg az "anyai erzes" nem erv, hanem kifogas. Nem tudsz ellenuk mit felhozni, sem ertelmesen leirni, hogy megis mi a bajod a nagyobbik gyerekekkel. Egy vadidegen totyogos koru gyereket meg nem fog valaki csak azert megszeretni, mert apam uj noje szult egyet. Kozuk sincs a gyerekedhez, a ritka latogatasok miatt meg persze hogy nem alakul ki kozottuk semmi kotelek.

Bocs, de egyertelmu, hogy te kevered az egesz sz@rt. Hisztizel, hogy a dilettans megerzesed szerint utaljak a te gyerekedet, de ha valaki meg jatszik vele meg foglalkozik vele, akkor "biztos csak tetteti, hogy szereti".

Te tipikusan olyan szemely vagy, akinek soha semmi nem jo, es mindenben talal kifogast.

Az egesz, amit itt irsz nem mas, mint belemagyarazas.

én úúúúúgy utálom amikor a nem tudom hányadik jaj de cuki a babám- fotót látom és persze a baba ronda is néha vagy folyik a nyála. Mostanában is ismerősöm bedurcizott, mert nem jelöltem vissza facebookon... minden nap köszönök neki és beszélgetünk, de nem jelöltem vissza, ergó akkor nem kedvelem,uhhh -.-"

Gyerek fotó is, attól hogy te imádod a picit (és miért ne tennéd) még nem hiszem, hogy a fotótól más is elolvad vagy szimplán megnézni, azt gondolja magában cuki és megy tovább a következő megosztásra. Mert nem gondol bele, hogy egy kamaszként viselkedő anyukával van dolga aki csak akkor érzi, hogy valami különlegeset alkotott, ha sok like-ot kapott élete értelmének a képe :P

modern betegség a net ahol a like-ok száma okozza most már a boldogság hormonokat...