Ti féltékenyek vagytok az öcsétekre vagy a húgotokra, ha igen miért?

Nem vagyok féltékeny a húgomra és az elért dolgaira semmilyen formában, ő vette a fáradtságot és tett a jó életért, tanult és dolgozik érte.

Én elfogadtam hogy azt az életet élem, amit adott a sors, szerényen de legalább biztonságosan.

Nem vagyok féltékeny rá. Ő is a saját életét éli, és én is. Míg a húgom a lányokat szereti, és lassan bejegyzett élettársi kapcsolatban lesz a már 1 éves barátnőjével, addig én babát várok a barátomtól. Míg húgom fodrászként állja meg a helyét,addig én ügyfélszolgálati referensként. Teljes mértékben elfogadjuk egymást,még akkor is, ha nem egészen ésszerű a döntés, amiket hozunk.

Neki az a boldogság, nekem ez.

Én 24/L , húgom 21 éves

Gyerekkent sose voltam. Egyetem utan nem.tetszett, hogy o otthon lebecolt es nem zavartak dolgozni.

Felnottkent inkabb.buszke.vagyok ra

Gyerekként nehéz volt nézni, hogy egy 4-esért én fejmosást kaptam, de az ő 3-asait megünnepelték. Alig tett erőfeszítést a tanulmányaiért, ha néha mégis, a minimálisnak is örültek. Én bezzeg osztályelsőként letehettem volna többet az asztalra.

Ez később sem változott, az aktuális gondjaimmal jobban magamra hagytak, mert erősebb vagyok, meg tudom oldani, de ő inkább segítségre szorul. Évek alatt eljutott oda a dolog, hogy a döntéseimet szinte utólag közöltem, az eredményeimről véletlen szereztek tudomást és eltávolodtam tőlük. A testvèremtől azért, mert ő hagyta és kihasználta a helyzetet, a szülőktől azért, mert többszöri beszélgetés után sem ismerték fel, hogy engem valamilyen szinten magamra hagytak és ezért még engem okoltak (túl erős vagy, úgyse hagytad volna, nem volt szükséged ránk). Akkor még lett volna, most már tényleg nincs.

Évek alatt annyit változott, hogy a családommal törődnek, én semmit nem várok magam felé és így nagyjából rendben vagyunk.

Hova legyek féltékeny egy 2 évesre? :D

Mondjuk biztos jó dolga lehet, nem csinál semmit, csak játszik meg ilyesmik.