Tényleg van olyan, aki ezért kitagadja a gyerekét?

Hát igen, csak ezek után kinek van kedve már alkudozni?

Ez a mézes madzag totális elhúzása. Oda akarsz adni valamit, másik kezeddel meg húzod vissza.

Nekem gyerekem lesz tuti vagy odaadom neki amit tudok, ha nem, akkor meg megmondom sajnos nem tudok segíteni.

Ezért megyünk inkább egy zsákfaluba, aztán beingázunk a megyeszékhelyre párommal, de legalább az a ház a miénk lesz majd, ha kiperkáltuk a hitelt.

Mondjuk az alap, ezek után ha gyerekünk lesz, tuti nem láthatják sohasem, mert évek mentek rá a hadakozásra és tönkrementem benne.

De én voltam a hülye, hagyni kellett volna, és járni a saját utam csak elpazaroltam az éveket.

A páromnak minden jó, ő adott volna úgyis, ugyhogy nincs neve benne. Bármibe belement volna. Ő ilyen nő.

Csak szerencsére én meg olyan férfi, aki eszénél van, és a kedves szülők "nagyszerű ötletein" elgondolkodok és pofájukba mondom, amit gondolok.

Nem kell adni, de ne csodálkozzon az ilyen szülő, hogy kapni sem fog.

Nem kell elgatyásodni a gyerek miatt, de ésszel meg lehet oldani, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.

Pontosan ezt akarták a szülők, a gyerek ingyen mereszthette volna a fenekét a lakásban, gondolom a szülei állták volna minden költségét.

Ezek után a kollégiumot se fizetném neki, oldja meg ahogy akarja.

"ez pedig nem tűnik olyan nagy dolognak, elvégre amúgy sincs más, amire költhetnék a pénzt"

Kérdező!

Miért akarod beosztani másnak a pénzét?

Szerinted az anyukának nem lehetnek egyéb elképzelései?

Vagy őt már teljesen leírtad és dögöljön meg?!

(Csak előtte még -a követelőző gyerekének- adja át a vagyonát.)

24-esnek igaza van.

Amúgy meg, még ha nem is költené el az anyuka a pénzét konkrétan, de pl. képezhet egy tartalékot magának idős korára, hogy ne legyen rászorulva pl. a gyerekre (ki tudja, mi lesz a nyugdíjrendszerrel is.)

Nekem volt olyan ismerősöm, hogy mindkét lánya tőlük, szülőktől kapott házzal/lakással ment a házasságba. Aztán amikor a nő (kolleganőm) bajba került (beteg lett, leszázalékolták, közben a férje meghalt hirtelen, a rokkantnyugdíja nagyon kevés volt), szóval akkor a felnőtt lányai éltek vígan, utazgattak, lakásra már nem volt gond. Kolleganőm pedig kb. 55 éves kora óta nyomorgott.

Na pl. én azért venném a magam nevére a lakást, hogy EZT elkerüljem, és bármikor legyen egy biztonsági tartalékom, ha szarba kerülnék. Ettől még a gyerek lakhat benne, ezzel is a zsebébe teszek havonta alsó hangon 100 ezret.