Miért nem tudják elengedni a gyereket?

Imádom gyerekemet, baratnőjet is szeretem :)

Most tervezik az összeköltözést, és én mint szülő azt javasoltam menjenek külön,hogy megmaradjon a jó viszony , a szeretet egymast tisztelete :)

Kicsit meglepődtek, de elmagyaraztam mennyi, mennyi konfliktus es veszekedes forrasa lehet ha együtt élünk, mas generácio, más szokasok, mas életritmus :)

Segítünk külön menni.

Nem minden szülő láncolja magához a gyerekét ;)

En is elköltöztem anmo, ez az élet rendje.

Es külön egészséges !

27 éves a fiam. Velem él, és ő is most tervezi a barátnőjével, hogy összeköltözzenek. Támogatom, ideje, hogy együtt boldoguljanak az életben. De én is mondtam, hogy ne éljünk egymás nyakán. Van pénzük, megtudják oldani az albérletet, ahogy én is megoldottam. ( Külföldön élünk ,és jó magam is albérletben élek itt kint)

Én bevallom már alig várom, hogy elköltözzön, pedig tényleg imádom a fiamat, de jobb lesz majd úgy.

Egy normális családban a szülők örömmel elengedik a felnőtt gyerekeiket.

Anyumnak 4 gyereke van, egyik se él otthon, mindet támogatta, kb minden szempontból, az önálló különléthez.

Kérdezd meg azokat, akiktől ezt tapasztalod, ne gondolkodj általánosításban.

vannak ilyen típusú szülők, akik eltervezik a gyerekük életét, telket vesznek neki, mikor még gyerek, nagy házat építenek, hogy ott éljenek, stb. a mi szomszédunk is egy ilyen gyereknek vett, 20+ éve üresen álló telek (beépítési kötelezettség van rajta, de nem hajtják be rajtuk). a szomszéd utcában is van egy ilyen gyereknek vett telek, ami szintén 20+ éve áll üresen.

csak az a bibi, hogy a gyerek nem biztos hogy akar majd úgy élni, ahogy a szülő elképzeli. az első telek amit említettem valószínűleg sose lesz beépítve a gyerek által. a második valószínűleg igen, mert ott a gyerek belenyugszik a szülők akaratába.

van szülő, aki elfogadja a gyereke döntését, van, aki nem. ilyenkor megy a hiszti, hogy "akkor minek adtunk ki pénzt rá", "itt hagysz minket a nagy házban, nem bírjuk majd kifűteni" és társai. az ilyen szülőket én nem tudom sajnálni. maguknak vállalták az extra kiadásokat, a gyereken semmit nem követelhetnek emiatt. mégis van, aki ezt teszi. itt a gyereknek kell erősnek lenni, hiszen mindenkinek a saját életét kell élni, nem másét.

Nálunk is hasonló volt a szituáció. Elképzelhetetlen volt számukra, hogy a fiúk 3 utcával távolabb költözzön. Vettek is egy lakást "neki", ami persze nem az ő nevén volt csak lakhatott benne, de ők bármikor jöhettek.

Amikor azt mondtuk ez így nem fog működni ki volt a hibás? Na ki? :D Hát én, a barátnő, mert el akarom szakítani a családtól. Azóta valóban elszakadt a családtól, de nem miattam!

Persze jöttek a rokonok is, hogy mennyire hálásnak kéne lennünk, hogy lakhatást biztosítottak nekünk stb. Csakhogy túl nagy ára volt. Nem lakhatást biztosítottak nekünk, hanem magukat biztosították be, hogy ne veszítsenek szem elől.

Akik azt írják, hogy jobb a távolság a béke és a jó kapcsolat miatt, azoknak nagy taps és szerencsések a gyerekeik és párjaik!

Leírok pár okot, de az idő rövidsége folytán csak tömören, ezért előre is elnézést, ha sarkosan fogalmazok majd.

Vannak szülők, akiknek a gyerek AZ életcél. Nem gondolnak ugyanis bele, hogy a gyerek felnőtt és elmegy, és ők még ezután is élnek több évtizedet.

Vannak szülők, akik a gyerekük életében akarják megvalósítani, amit ők nem tudtak, ezért eltervezik és minden döntést helyette akarnak meghozni.

Vannak szülők, akik gyerekszerepben akarják látni a gyereküket, mert ahhoz vannak hozzászokva.

Vannak olyan szülők is, akik nem önálló emberként tekintenek a gyerekre, hanem úgy, mint a (megtörhetetlen) közösség egy tagjára.

Vannak szülők, akik megijednek attól, hogy a gyerekek kirepülése után otthonmaradnak a párjukkal kettesben. És mivel ilyen évtizedek óta nem volt, nem tudnak mit kezdeni a férjükkel/feleségükkel.

Aztán van millió objektív ok is: anyagi, egészségügyi, családi.

És rengeteg olyan család is akad, ahol vagy elsőre vagy egy kis nógatás után, de megértik a szülők, hogy mit szeretne a gyerek és mirt lesz az nekik is jó.