A szülők miért azt a gyereket szeretik jobban, aki nem segít nekik, csak pénzt kér?

Mind a kettő gyereket szeretik, csak az egyik mindig elérhető. Így alapértelmezett, hogy segít nekik, stb. A másik a "tékozló fiú", akinek a jelenlétéből hiányt szenvednek, ezért honorálják koncentráltan, de akár túlzottan is a jelenlétét. Ez nem tudatos, de irritáló. Rá kell mutatni szerintem.

Szia! Én azt vettem észre, hogy ezek a gyerekek, kis korukban is kedvencek voltak. Kevesebb az elvárás tőlük, többet engedhetnek meg maguknak. Ezért is lesznek felnőtt korukra lehűtőbbek.

Sajnos ilyet én is tapasztaltam a környezetemben. Idős néni, volt két fia, az egyik volt vele otthon eltartásin, a sejhaja alá tett mindent, ugrott, ha kellett valami a mamának, nem ivott, egy rendes ember volt, a férfi lánya is, vagyis a néni unokája is detto ugyanez, és mindig ők voltak a rosszak. A másik testvér, az alkesz, aki folyton rángatta, fizikailag bántalmazta, folyton azzal fenyegette, hogy éjjel megfojtja álmában, na ő volt a kedvenc. Nem engedte feljelenteni. Senki se értette. Nekem azért derengett. Ismerve a néni stílusát, ő is ugyanez volt pepitában. Azt mondják, két dudás egy csárdában nem fér meg, de azért hozzátenném: azért jobban megértik a saját fajtájukat. Sosem tudhatod, hogy a zárt ajtók mögött mi folyik. Nem csak ennél a néninél, hanem számtalan embernél - köztük a saját anyámnál is - észre vettem, hogy kétarcú emberek. Kifelé megy a jóságos nénike, bácsika, a mosolygás, a cukiskodás, de ha becsukják maguk mögött az ajtót na akkor jön elő az igazi énjük, ami köszönő viszonyban sincs a külvilág felé mutatott verzióval. Mindig azt a lovat ütik, amelyik jobban húz. Az élet minden területén észre vehető, hogyha valaki jól csinál valamit, az olyan természetes, fel sem tűnik. Ha meg nem, akkor vagy lemarják, vagy azonosulnak vele, vagy esetleg gyengébb személyiség esetén pitiznek neki, mert tartanak tőle. Ez is benne van, hogy félnek az illetőtől, és inkább kerülik a konfliktust vele. Inkább a másikon vezetik le a feszkót.