Tényleg van olyan, aki ezért kitagadja a gyerekét?

A kölöknek félig-meddig igaza van, hiszen újszülött korától annyi örömet szerzett anyjának, hogy azt a lakást az ő nevére igazán megérdemli.

Az anyja gondoskodása eltörpül az mellett, hogy mekkora örömet kapott, míg a kölök kinőtt a pelenkából, leérettségizett és most egyetemre jár!

Ezért sok örömért, amit anyja kapott tőle igazán nem sok viszonzásul egy lakás.

Persze, csak akkor, ha anyja minden számlát áll, hogy hálás kis fiacskája nyugodtan élhesse egyetemi éveit.

Valószínűleg nem tartják még elég komolynak, felelősségteljesnek az egyetemista gyereket, ezért nem akarják a nevére venni.

Nekem is fura, hogy ez miért gond a gyereknek. Kap egy lakást. Ha egyáltalán nem kapnak, akkor is kiszolgáltatott lenne.

Viszont az is fura, hogy ilyenen annyira összevesznek, hogy kitagadják, meg többé nem állnak szóba.

A gyerek is fura, hogy ahelyett örülne, hogy lesz hol laknia, még mindenféle feltételeket állít.

De a szülő is fura, hogy ezt nem tudják normálisan megbeszélni, és a kitagadást látja megoldásnak.

Nem tudtam megállni, hogy ne regisztráljak be csak ezért a kérdésért és válaszoljak.

Had írjam le az én esetem, talán ha valaki túl lát a „teremts meg magadnak mindent” mantrán, ezt az oldalt(fiatalok) is át tudja látni.

Egy kicsit a kérdező pártját szeretném fogni, meg egy kicsit nem.

Én is hasonló helyzetben vagyok 26 éves férfi és már évek óta ígérgették a szülők, hogy kapok majd házat, mert vannak örökségi telkek stb. A nagy szavak megvoltak, hogy nekem az életben semmi gondom nem lesz, ilyen koromra már saját házban lakok, meg fogják oldani egyedüli gyerek vagyok stb. Ennek ellenére évek óta távkapcsolatban élek semmi normális kilátásom az összeköltözésre...

Talán elkövettem azt a hibát, hogy erre alapoztam, és nem tepertem eléggé.

A nagy örökségből az lett, hogy a szüleim kemény 7 milliót (örökölt ház része) összekapartak az elmúlt évek során, a földek, telkek semmi nem megy el, nem tudják eladni. Azt hozzátenném, ez nem az ő hibájukból, egyéb okok miatt, szóval emiatt nem hibáztatom őket.

Na aztán tavaly meg tavaly előtt is feljött a téma, hogy házat kell venni. Nézték is minden nap a házakat meg én is. Csak ugye az árak az egekben…

Kérdés hogyan tovább, hát adjunk bele a párommal, mondjuk jó 5-6 milliót, felvesszük hitelbe és lesz valami kis hétvégi ház vagy egyéb. Csak itt jött a meglepetés, hogy a ház teljesen az ő nevükön lesz…

Először nem is csodálkoztam, aztán hónapok elteltével el kezdtem kérdezni, hogyan gondolták ezt.

Kiugrott a szög a zsákból, nem bíznak sem bennem sem a páromban. Nem dicsérem magam, ez egy anonim oldal, rólunk annyit évek óta tisztes párkapcsolatban élünk. Semelyikünknek nincs kicsapongó élete, káros szenvedélye, egyéb negatív dolgok.

De hát hogy a párom szülei elváltak, az édesanyja nem megbízható stb. féltik az örökséget… Nehogy a párom családja esetleg elvegye stb.

Ment a herce hurca rengeteg időn keresztül, aztán most jutottam el oda, hogy a szüleimet lényegében lealáztam a francba, hogy mi a tökömet képzelnek magukról.

Megmondtam, vegyenek ők házat maguktól, és akkor az ő nevükön lesz teljesen. De hát nincs annyi pénzük nem tudnak….

Aztán mostanában volt még pár olyan felvetés hogy akkor kapok 100% tulajdonjogot ők meg haszonélvezők lesznek aztán mondtam nincs értelme már az egésznek, ha ennyire féltik a sz.ros pénzüket tartsák meg…

Inkább úgy döntöttem elköltözök egy rosszabb megyébe, ahol kapok 4-5 millióért valami hétvégi házat, arra felkapunk hitelt párommal, felújítgatjuk aztán az a miénk lesz.

Na most a kérdező esetében nyilván nem erről van szó, szóval őt valóban nehéz megérteni, ingyen beköltözhetne, mellette gyűjtene, és majd venni saját házat. Hát nekem ez az álom lenne.

Valószínűleg elkapta a birtoklási vágy, emiatt meg annyira nem szabad elítélni, ebben a világban nem lehet ezen csodálkozni.

Azért én kíváncsi lennék a kérdező (vagy akiről a történet szól) egyéb körülményeire.

Nem kell folyamatosan a kiszolgáltatott fiatalokat csesztetni, lehetnek ott olyan dolgok, ami a mérleg nyelvét átfordítaná. Meg az is lehet, hogy nem. Mert ebből azt tudtuk meg, a fiatal nem él az ingyen lakás lehetőségével, szeretné a saját nevére, vagy sehogy. Hát ilyenkor valóban azt kell, hogy elmenni, hitelt felvenni aztán majd egyszer az övé lesz egy ingatlan. A szülők nem engednek az ""igazukból"" úgysem.

Van esze a szülőnek.

Láttam már olyat, a gyereknevére vettek és jött egy jó dumás társaság, velük egy mindenre kapható csaj és volt lakás, nincs lakás. Ismerősök támogatni is úgy támogatják a gyereket, főleg akinek már családja van, hogy lepapírozva, névre szólóan adják. Válásnál, külön vagyonnak számít.

Egyet értek az anyukával és nagylelkűnek tartom.

„ a gyereknek venne lakást, de NEM a gyereke nevére”

Szülőként írom: az ilyen nem szülő.

Utolsó és ugyan miért nem? A gyerek ingyen ott lakhat, ez ugyanolyan támogatás, mintha övé lenne a lakás.

Azzal, hogy nincs a nevén anyuka csak magát védi. A történetből azért kiderül, hogy nem túl jó a kapcsolat és hogy ez örökség, tehát nem arról van szó, hogy a szülők olyan gazdagok, hogy nem számít az a pár millió amibe ma egy lakás kerül. Így tudna segíteni is a gyerekén viszont azt is megakadályozza, hogy a fia kiforgassa mindenből. Vagy esetleg a fiát forgassa ki a családi vagyonból valami rafináltabb barátnőcske.

Az, hogy a gyerek követelőzik egy hagyatéki tárgyaláson visszataszító, ettől nekem is elgurult volna a gyógyszer.

A kiszolgáltatottnak érzem magam meg egy nagyszerű drámai előadás, de azért felhívnám rá a drága gyermek figyelmét, hogy ha albérletbe megy akkor is ki van szolgáltatva. Egyébként ez lehetőségként ugyanúgy nyitva áll, ha anyukával nem tudnak megegyezni.

Nem értem miért ne lehetne a gyerek nevére? Ott van a haszonélvezet, ami a szülőket illetheti. Erősebb, mint a tulajdonjog.

Nálunk is az van. A szülők örököltek és most már 4 ingatlan van a nevükön. Ők kiadták és folyik be a pénz, gyerekeik törlesztést fizetnek a banknak.

Nem kell adni, de ne csodálkozzon az ilyen szülő, hogy kapni sem fog.

Nem kell elgatyásodni a gyerek miatt, de ésszel meg lehet oldani, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.

15-ös, én megértem, hogy te megharagudtál emiatt a szüleidre.

A te eseted merőben más, mint a kérdező története.

"hát adjunk bele a párommal, mondjuk jó 5-6 milliót, felvesszük hitelbe"

Ha a párod spórolt pénze is benne van, meg együtt fizetitek 10-20 évig a hitelt, akkor teljesen jogos igény, hogy neki is legyen tulajdonjoga benne. Tehát az sem korrekt, ha 100%-ig a te tulajdonodban lesz. A tulajdonjogot bármilyen arányban meg lehet osztani, lehet neki 20% vagy akármennyi, amennyi pénzt beleadott, ill. a közösen fizetendő hitel alapján méltányos.

A szülői haszonélvezettel meg megint ott a gond, hogy egyedülálló gyereknél ez kóser, de megértem, ha a párod nem akar odaköltözni, amiben az anyósának, apósának haszonélvezete van - mint írták itt is, az erősebb, mint a tulajdonjog.

Amúgy hitelnél a banknak lesz haszonélvezete és mindenki másnak kuss lesz a neve (ezt a bank fogja mondani, nem a meny).