Az én generációm (Z) a szülői házban fog megöregedni?

Sajnos vagy nem sajnos ha boldogulni akarsz 90% hogy nem a végzettséged alapján fog elhelyezkedni és tutifix hogy nem magyarországon...

Sajnos ezek alkalmazkodásokkal és lemondásokkal jár.

Ott rontod el, hogy csak magadra számolsz.

Ha lesz párkapcsolatod, két fizuból könnyebb megélni.

Mire összegyűjtenél házra önerőt, addigra újra minimálisak lesznek a lakásárak, simán lehet lakásod.

Nem tervezel gyereket, feleséget, vagy társat?

Ha összeköltözöl a pároddal, az anyukádnak is kevesebb kiadása lesz, magasabb lesz az életszínvonala, jobban tud majd élni.

Társulni kell, vagy szobát bérelni, koliba menni/szobatársakkal lakni, de a legjobb a párkapcsolat.

Egyedül nehezebb, mint ketten.

Másik dolog, hogy ahogy telnek az évek, a nagyszülők sajnos elhaláloznak, a vagyonuk megdobja a családi kasszát.

Érdemes más dologba is fektetni, hogy saját hasznod is legyen munka mellett.

Szóval ne lásd ilyen sötéten a jövőt, jó lesz az, nagyon képlékeny még, de ez a helyzet nem lesz állandó.

Az egyedüli dolog, ami nagyon jellemző most, hogy a gazdagabbak nagyon elhúznak a szegényebbektől, rég volt ekkora a társadalmi-vagyoni különbség.. Tehát a generációd egy része nem dolgozik, saját lakásban egyetemezik, mások pedig melóznak egyetem mellett..

Nem kell aggódnod, te még bőven az egyre szűkülő középmezőnyben vagy, lehet nem is fogtok teljesen lecsúszni soha.

Én egyébként azt gondolom, hogy most jól élünk ketten a gyerekemmel, később majd többet kell rá költenem, viszont addigra a dédik, nagyszülők jó eséllyel elhaláloznak, mire felmerül, hogy szüksége lenne saját házra.

Pedig erdemes valahol elkezdeni.

Hiaba eri meg jobban anyagilag otthon maradni, par even belul ugy belekenyelmesedsz hogy ihaj.

Szerintem ez a legnagyobb baj.

Ennyi penzbol siman vehetsz egy kisebb lakast, amibe elkoltozhetsz vagy esetleg ki adhatod hogy legyen egy plusz beveteled valahonnan.

Nem konnyu, de latod hogy osszegyujtottel mar egy eleg nagy osszeget a korodhoz kepest. Valaki ebben a korban ott tart, hogy semmi felretett penze nincs.

Szia! Nekem 3 pici gyerekem van és már most teszünk nekik félre minden hónapban, hogyha felnőnek, legyen egy kis kiindulási alap. Megértelek, rettentő nehéz ma egy fiatalnak, de hidd el, hogy régebben sem volt ez másképp. Szerintem nagyon mások lettek az igények, mint régen voltak, amihez nyilván jóval több pénz is kell. Nincs közöm hozzá, de mégis megkérdezem, hogy ilyen fiatalon mi kerülhet 250 ezer forintba a fogaidon? Milyen kezelés az, amit nem tudnak a rendelőben ingyen megcsinálni?

Miért érzed azt, hogy neked visszalépés lenne, ha kisebb, szerényebb lakásba kéne menned, mint amiben most laksz?

Hiszen huszonévesen nem tarthatsz ugyanott, mint édesanyád 50 évesen! Valahol el kell kezdeni!

A mostani durván elszállt ingatlanárak szerintem afelé irányítják az embereket, ami már ezer éve külföldön is van: bérelj, ne vásárolj! A módosabbak megveszik az ingatlanokat, a kevésbé módosabbak pedig bérlik. Nincs az a pályakezdő fiatal, aki önerőből össze tudna hozni 20 milliót egy lepukkant panelre.

Szerintem olyan célokat tűzz ki magad elé, amiket meg is tudsz valósítani! Fiatal vagy még, bőven ráérsz költözni! Nézd meg, hogy és mivel tudnál méginkább spórolni. Én biztos, hogy nem mennék magánrendelőbe, ha az államiba is ugyanazt megcsinálják ingyen. Hidd el, hogy ugyanazok dolgoznak a magánban is délután, akik nappal a rendelőkben vannak, nem kapsz rosszabb ellátást! Ahogy múlik az idő, bizony, azzal is számolni lehet, hogy majd örökölsz. Nagyszüleidtől, vagy a szüleidtől. Sokan, akik fiatalon felvettek hitelt, sajnos úgy tudnak egyenesbe jönni, hogy az örökséget beleforgatják a saját házukba. Ez mindig is így volt, nem csak manapság.

Ha belegondolsz, hogy régen nem volt ennyi sok tárgy, ennyi használati eszköz, mint manapság: a kozmetikumoktól a ruházaton át a mobilokig, amik mind durván viszik a pénzt. Ezekre nem költöttek, vagy nem ennyit, mint ma és pl. az én szüleim nagyon durván tudtak spórolni, hogy megtudjanak venni egy tévét, vagy akár egy új szobabútort.

Mi is a férjemmel évekig matracon aludtunk, mert nem volt ágyunk. Beköltöztünk (hitelre) egy tök üres lakásba, visszhangzott az egész. A ruháink a földön voltak, még szekrényünk sem volt. Na ez az állapot egy mai fiatal számára elképzelhetetlen! Sok év alatt tudtuk berendezni a kis panellakásunkat és tényleg apró lépésenként értük el azt, amink ma már van. A te generációd amint végzett a tanulmányaival, azonnal szeretne minimum olyan, de inkább jobb házat, lakást, mint a szüleié, legalább egy fiatal autót, jó fizetést. Én olyan nevetséges összegért kezdtem el dolgozni, amire minden második ember azt mondta, ezért én fel sem kelnék reggel, de én úgy voltam vele, még az is jobb, mint a semmi. Van az a mondás, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Van benne igazság.

Később, ha megtalálod a szerelmet, ha lesz egy feleséged, már ketten tudjátok tovább építeni, amit te elkezdtél, úgy még könnyebb lesz. Mindig van egy következő lépcsőfok, hidd el.

Én szülő vagyok.Van 3 felnőtt gyermekem, mindegyik diplomás.Sajnos mi szülők nem tudtunk nekik házat venni,de a taníttatásukra összpontosítottunk,amit akarnak elvégezni, az menjen.

Legidősebb már 12 éve él a párjával együtt, 2 gyerek is van.Először albérletbe mentek, Gyűjtögettek pénzt, Fundamenta,hitel hozzá és vettek egy kicsi lakótelepi lakást.Megint Fundamenta, gyűjtés,eladták lakótelepit, vettek egy kicsi kertest.Már építettek hozzá 2 szobát, felújították fürdőszobát.Minden évben erre gyűjtenek, csinosítják a házat.Nem könnyű, nagyon meg kell nézni minden forintot,de még gyerekek is vannak, mégis boldogulnak.

Másik gyerek férjével él 2 éve albérletben.Szintén még gyűjtenek, már van most annyi pénzük, hogy egy szerényebb kis kertes házat tudnak venni, mert kapnak annyi hitelt.De ugyanígy van a 3.gyerek is, ők is a párjával 1-2 év múlva tervezik hogy vesznek saját lakást, addig nem költekeznek, csak amit muszáj, és gyűjtik a pénzt.

Szóval nem igaz hogy a szülők vesznek mindenkinek lakást, vagy öröklik.Nálunk kiterjedt rokoni körben 1 fiúnak vettek szülők, de ő is beleadta a gyűjtött pénzét, végülis a szülők kipótolták neki.

Az én gyerekeim és párjuk nem akarnak külföldre se menni.Itthon is van munkájuk.Ragaszkodnak a családhoz, szülőkhöz, testvérek egymáshoz.

Nálunk is felvetődött hogy mi férjemmel eladjuk a házat, kisebb lakásba megyünk,hogy nekik adjunk pénzt.De a gyerekeink nem engedték.Azt mondták, az a mi otthonunk,nem lehet eladni.

Pàrommal èlek, önkoris lakàsban, piaci alapon. Èn EV vagyok, pàromnak mérnöki vègzettsège van. Mi majd egy nyaralòt, kivett zàrtkertet fogunk venni, amit kipofozunk magunknak. Aztàn lesz majd jobb, addig sem bèrletben èlünk.

Màsik megoldàs pedig a külföldi melò, hàlistennek mindketten külföldön is jòl eladhatò szakmàban dolgozunk. Én 19 èvesen kezdtem el melòzni, akkor mèg pàrom szüleinèl laktunk, de fizettünk èrte.

Ha ennyire tudod, hogy semmit nem fog èrni a diplomàd, akkor vagy dafke kitanulod és max. minimàlbèren elvagy, vagy tanulj màst. Vàlts szakot, sulit.