Nem akarok a konyhában, a tűzhely előtt megöregedni. Akkor főzök, ha kedvem van rá, de akkor úgy annyit amennyi belefér. Ki van még ezzel így?

ma 16:24

Én is pontosan ugyanígy vagyok ezzel! :)

Én tudok és szeretek is főzni, de nem akarok a saját anyámmá válni, akinek tényleg rabszolgamunka lett a főzés. Neki csak az a lényeg, hogy hamar, gyorsan kész legyen, és persze valami hús.Aztán sikerül, ahogy sikerül. Nem élvezi, csak csinálja. Több napra neki lehetetlenség főzni, mert másnap már szájhúzogatás van a finnyások részéről....

Én figyelek az ízekre, igyekszem hogy jó is legyen, ne csak laktató. Szoktam több napra főzni, fagyasztani, így ha rohanós a napom van és tényleg nincs se kedvem, se időm nekiállni, akkor csak kiszedek valamit a fagyóból és kész. Vagy beérjük rántottával.

Amíg anyám élt, sose főztem, mert rokkant nyugdíjasként bőven volt ideje főzésre. Aztán a nyakamba szakadt az egész. Az elején élveztem a főzést, akkor voltam 25 éves. Most, közelítve a 32-höz kezdek belefásulni. Látom az idősebb kolléganőimen, hogy a családjuk rabszolgái. Némelyik elvált, némelyik nem, de rabszolga. Napi 8 óra meló, aztán főzés, takarítás hajnali 2-ig. Egyikük külön főz a fiának és a férjének, mert finnyáskodnak. Másiknál csak a frissen főtt ételt hajlandóak megenni a gyerekek. Hát mindbe beletömném a moslékot az biztos.

Persze én is csak dumálok, mert kifogtam egy olyan pasit, akit anyuci teljesen elkényeztetett, alig eszi meg a zöldséges kajákat. Ezért leginkább olyat főzök, amit ő is szeret, mert én nem válogatok. De külön neki nem főznék.

Sokat dolgoztam az utóbbi években, alig volt szabadidőm. Munka után heti 6-szor tanultam egy diszlexiás sráccal napi 2 órán át, ezalatt a 3 év alatt nem főztem, csak hétvégén. Aztán a következő években fősulis lettem meló mellett. Ekkoriban a vizsgaidőszakban (dec, január és május, június) nem főztem, egyébként igen.

Most van a legtöbb időm főzni, bár nyelviskolába járok munka mellett és lenne egy plusz meló is, de most valahogy egyre ritkábban főzök. Apám itthon vakarja a tö----ét, már 5 éve "nem talál állást", barátnője hazapaterolta a tavasszal, neki bőven lenne ideje főzni, de csak akkor főz, ha megszállja az ihlet. És ha meg is főz, utána akkora kupleráj a konyha, és ha el is mosogat, a legzsírosabb edények tutira ottmaradnak beszáradva, vagy beáztatás címén rámmaradnak. Unom nagyon.

Most anyagilag jobban állok, ezért erősen gondolkozom, hogy rendelni fogom a kaját, és csak hétvégente főzök. Miért az én feladatom a főzés??? Nekem van a legkevesebb szabadidőm az egész családban.

Ha azt látnám, hogy a pasik ezt értékelik, de még ez se igaz. Tudok olyan nőt, aki kezébe nem veszi a fakanalat, de a párjának ő az istennő...Aki meg rendesen főz, azt megcsalják.

Én a párom szemében sose leszek jó nő attól, mert főzök rá. Unom is az egészet marhára. Nem is akarok gyereket, azért hogy még valaki ugráltasson? Hát nem!