Nőnek konyhában a helye? Mi ez? Középkor?

Jó, most kipanaszkodtad magad. Egyértlemű, hogy a kérdésnek más célja nincs, hiszen Te is tudod, hogy ez ma már kissé szokatlan, és hogy nem minden férfi gondolkodik így, ráadsául a jelen helyzetben elfogadhatatlan is, és igazából nincs más megoldás, mint beszélni erről a pároddal.

Ennyi.

Egyetértek az elsővel. Nem minden pasi ilyen. Az én férjem speciel mindent meg tud csinálni, amit egy nő. És meg is csinálja. Ha úgy alakul elmosogat, kimossa a ruhákat stb. A takarítás az, amit egyedül én csinálok, de abban nem is szeretem, ha segít. De meg tudná csinálni. Pont ő mondta, hogy ez már nem úgy van, mint 100 éve, hogy apuka kint dolgozott a szántóföldön szakadásig, eltartotta az asszonyt, az meg nevelte a gyereket, felügyelte a háztartást. Ő elismerte, hogy semmivel sem erőlteti meg jobban magát, mint én az irodában. Ugyanannyit dolgozunk, miért ne segíthetne ha hazaértünk. Pláne, ha lesz egyszer gyerek, akkor ugye őt is főleg én látom el. Szóval ezt a felfogást tényleg pasija válogatja. Függ attól,hogy ki mit látott otthon. Ő pl. azt látta, hogy anyukája is keményen dolgozik, ezért az apukája is besegített a háztartási munkákba. Neki ez természetes. Soha nem várja el automatikusan, hogy rögtön vacsora legyen azt asztalon, ha hazaért.Máskérdés, hogy én szívesen csinálom.

Szerintem ezt magyarázd el a párodnak, beszéljétek meg, mert ez később rosszabb lesz. Sokkal nehezebb helyzeted lesz, ha lesz egyszer gyerek, mert akkor még kevesebb energiád marad arra, hogy a párodat is mindenben kiszolgáld.

Ha te CSAK háziasszony vagy, akkor a takaritás, fözés, mosás a te munkád.

Ha mindeketten egyformán dolgoztok, akkor vagy felesben csináltok mindent, vagy esetleg beosztjátok, hogy pl. a fözés a tied, a takaritás az övé - tehát 1:1 - ben megosztva az ÖSSZES házimunka.

Ha az egyik sokkal többet dolgozik (pl. egyk 6 óra, a másik 12), akkor a munkaidö arányában az végez többet, aki kevesebbet van munkában - a példám alapján aki csak 6 órát dolgozik, az kétszer annyit csinál otthon.

DE ezt nagyon fontos ELÖRE tisztázni, mielött összeköltöztök, mert utána csak veszsekedések lesznek belöle. Ha nem tudtok megegyezni, akkor nincs értelme a kapcsolatot folytatni.

Te is tudod a választ.

Régen a férfi eltartotta a nőt, a nő cserébe nevelte a gyerekeket, vezette a háztartást. És a férfi nem vált el 3 gyerek mellől, hanem kitartott.

Ma: eltartani nem tud, tehát dolgozz. De vezesd a háztartást, neveld a gyerekeket és ha elunta, hogy mindig fáradt vagy, akkor lelécel, te meg neveld tovább a gyerekeket.

Ha azt mondod: OK, bébi, tartsál el, akkor hümmögés.

No, ezért van a sok válás... Csak olyan férfival maradj együtt, aki megfelel neked, az életfelfogása is!

Ha így vélekedik, ez nem fog változni, ezt garantálom neked.

Tesóm ment hozzá ilyen férfihoz (csak ő még el is tartotta volna tényleg örömmel), de ha a nőnek ez a fajta élet nem jön be, akkor annak tuti válás a vége. Náluk 2 gyerekkel történt mindez, pedig szegény férj nem változott semmit, ő mindigis ilyen volt (így nevelték: asszonynak a tűzhely és a gyerek mellett a helye).Szóval ilyen esetekben szerintem a nő a hibás, ha neki ez nem felel meg, ne menjen a férfihez, ne szüljön neki gyereket! A férfi mentalitása nem fog változni, ha így nevelték. Ez biztos.

Párom ugyanannyit dolgozik, mint én. Tök mindegy, hogy én esetleg ittzon, gyerekekkel, ő meg munkahelyen, ugyanakkor kelünk, végigdolgozzuk a napot, így amikor hazajön, ugyanannyi részt vállal az itthoni munkából. Ha férfimunka van, akkor az az övé, ha olyan nincs, akkor mosogat, szemetest visz ki, tereget, gyereket nevel.

Minden közös, a feladatok is, mindent együtt kell végrehajtani. Ha nincs dolga, segít a konyhában, a kezem alá dolgozik. Az is nagy segítség, előbb kész leszek. Megtalálja a munkát, nem kell szólni érte. Ha én nem ülök, mert dolog van, akkor ő se ül.

Érdekes, mert az anyukája mindent a se..e alá rakott, aztán mégis ilyen lett belőle... Ez az én szerencsém. Ha nem ilyen lenne, nem lehetne a párom, mert nem élnék együtt vele.