Miért nem tudok párt találni? Pedig nem akarok egyedül megöregedni, szeretnék majd férjet, gyerekeket.
Lassan 30 leszek és még egy komoly kapcsolatom sem volt. Fogalmam sincs miért.Ha tudnám, nyilván nem lennék egyedül. Voltak lehetőségek,de nem éreztem semmit a jelöltek iránt, se vonzalmat, semmit, pedig próbálkoztam hónapokig. Egyszerűen hidegen hagyott az egész. Így meg semmi értelme az egésznek. Ja, mielőtt írná valaki, nem a lányok "érdekelnek" szóval nem ez a gond...Ha meg egy fiú határozottabban közelít felém,ha látom rajta hogy ő odavan értem, megijedek és elmenekülök.Pedig annyira szeretnék már együtt lenni valakivel akit szeretek akivel alig várom hogy találkozzunk, de valamiért félek a meghittségtől vagy hogy közel kerülök valakihez. De így meg nem is alakul ki. Mit csináljak?Hiába van hobbim, jövök-megyek ide-oda, dolgozom, de kilátásom sincs semmire/senkire. Valahogy az van bennem hogy én egyedül vagyok, megszoktam, meg hogy úgyse jön össze se ezzel se azzal.Tök szar, hogy amikor kérdezik rég nem látott ismerősök vagy új emberek hogy "van barátod?" mindig az a válaszom hogy nincs. :(
27/L
A 30 azért még messze van, ha csak 27 vagy. Kislány vagy még. :)
Az a problémád, hogy nem mersz ellazulni, nem vagy elég nyitott és befogadó, és nem engeded, hogy az érzelmeid átvegyék az irányítást a racionális öntudatod felett.
Ezeket kell megváltoztatnod. Amikor ismerkedsz, csak legyél nyitott, menekülés helyett merj ráérezni az illetőre, fogadd be, és csak hallgass az ösztöneidre és a szívedre.
Egyszer kell csak túllépni ezen, és utána nem fogsz félni. :)
1. Hát bulizni már nem járok, a diszkókat mindig is utáltam,inkább a beülős helyeket szeretem. Persze figyelek a külsőmre, nem vagyok cicababa inkább sportosabb alkat.
2.-nak: Igen voltam már szerelmes tizenvalahány évesen, egy osztálytársamba. Remegett a gyomrom ha beszélt hozzám vagy én hozzá, kerestem az alkalmat hogy a közelében lehessek, még hülyét is csináltam magamból miatta.
utolsónak: "Az a problémád, hogy nem mersz ellazulni, nem vagy elég nyitott és befogadó, és nem engeded, hogy az érzelmeid átvegyék az irányítást a racionális öntudatod felett.
Ezeket kell megváltoztatnod".
Jó és mégis hogyan??????
"Jó és mégis hogyan??????"
Azt odaírtam utána.
Annyit tudok még mondani, hogy ha találkozol valakivel, aki szimpatikus, akkor először is tedd félre az ellenérzéseidet, aztán képzeld azt, hogy kitárod a szívedet és átöleled az illetőt, és így ráérzel az emberre és befogadod. Az érzésre figyelj, merülj el benne. Ez majd ellazít, elmosolyodsz, így tudsz nyitott lenni és így könnyebb szeretni.
Az érzés alapvetően az ösztönökből ered, de nem mindig jön elő automatikusan. Ekkor úgy lehet előcsalogatni, ahogy leírtam. Meg fogsz lepődni, ha sikerül ezt gyakorolnod és ráérzel.
"Jó és mégis hogyan??????"
Ha elér a szerelem, megváltoztat. Ez kell, ezt kapjuk, ezt nem lehet "találni" ez jön (mint a Shakespeare drámákban, villámszerűen csap le a hősökre) és beborít, beleesik az ember. A szerelem nagyobb, mint a szerelmes.
Szerintem nem bízol a férfiakban.
Mitől félsz? Hogy megbántanak? Meglátják a valódi éned, amire nem vagy büszke? Félsz az ismeretlentől?
Az ismeretlen addig lesz ismeretlen, ameddig ki nem próbálod. Persze benne van, az is hogy megbántanak, de, ha nem fogadod el, hogy egyes dolgok fájdalommal járnak, akkor kizárod a fejlődés lehetőségét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!