Ha egy szülő szereti, de JOGOSAN szégyenli a gyermekét, mivel lehet jobbat tenni; ha megszakítjuk a kapcsolatot vagy, ha nem?
Nem vagyok egy olyan valaki, akire büszkének lehet lenni, ez tény; tiszta vagyok és rendben tartom magam, de pl néha idegességemben dadogok vagy elfelejtem a szavakat vagy ökörséget hozok fel témának, stb.
Ez előjön, bárkivel is beszélek, pl munkahelyen, boltban, stb.
Édesanyámtól elköltöztem régóta, szoktunk találkozni, szeret engem, de terhes neki a társaságom.
Látom, hogy, amikor beszélek hozzá négyszemközt, várja, hogy csendben maradjak végre. Ha társaságban vagyunk, kijavítgat, leszid, elhallgattat, másoktól bocsánatot kér.
Ha csinálok valamit, bámul, kijavít, elmondja, hogy nagyon rossz, hogy nem tudom ezt és ilyenkor sajnálom szegényt, mert szégyenkezik. Pl amikor ott laktam, törölgettem a szék lábát és nem tudott tőlem telefonálni, mert idegesítette, hogy nem fentről lefele hanem lentről felfele törlöm. Vagy, ha boltba megyünk és 200 Ft-ot huszasokban fizetek ki, rám szól, az utcán aggódva mondja, hogy az eladó mit gondolhat rólam.
16 éves koromban a testvérem elkezdte őt bántani és 17 éves koromban a testvérem elköltözött. Akkor kezdődött ez Édesanyámnak. A testvérem amúgy olyan valaki, aki zseni, családos, minden összejött neki. A zseni házastársát is imádja édesanyám, a zseni testvéremet és a zseni házastársát példaképértékűnek tartja és ez örömet ad nekem, hogy ő boldog. Egy időben utánoztam is őket, de nem sikerült.
Mivel szeretetből csinálja ezt édesanyám; félt engem, nem akarja, hogy nevetség tárgyává váljak, a kezdetekben megfogadtam a tanácsait, de telhetetlennek éreztem, illetve nem is volt neki jó semmi; pl a hosszú hajamat levágattam nagyon rövidre a kedvéért 17 éves koromban és csak leteremtett, hogy idétlenül nézek ki és ő azt akarta, hogy még rövidebb legyen. Ha felvettem egy ruhát, amit javasolt, nem lett boldog, ha elkezdtem valamit tanulni, csinálni, gitároztam a kérésére, de nem lettek jó érzései, rosszul érezte magát, azt tanultam az egyetemen, amit ő akart, de így se tudtam neki jót tenni és a mai napig, (29 vagyok, dolgozok régóta), feszeng a társaságomban, hogy lejáratom magam és őt.
Szeret engem és én is őt és 12 éve próbálok megváltpzni (pszichológusokhoz is elmentem), de mindig fájdalmat fogok neki okozni, mert nem vagyok tökéletes.
Ha megszakítom vele teljesen a kapcsolatot a jobb vagy ez nagyon fájna neki (mivel szeret engem) és inkább csak törekedjek jó lenni? Hosszú távon nem fogok ártani neki egészségileg, hogy miattam stresszel?
Amúgy én is dadogok, mikor fáradt vagy ideges vagyok. Képtelen vagyok jól beszélni, de nem nagyon szokott zavarni.
Anyaként viszont állítom, hogy egy normális anya nem így viselkedik a gyerekével. Anyádnál nagy zűr van. Veled nincs baj, vele annál inkább.
És bár nagyon nehéz, de meg kell érteni, hogy bármit teszel ebben az életben, neki soha semmi nem lesz elég jó és pont ez miatt kell elengedned az egész megfelelősdit és élni úgy, ahogy neked jó. Anyád beteg és erre nem az a gyógyszer, hogy te is azzá válsz.
"Mostmár nincs bennem így a félelem, hogy összetörne, ha most megszakítanám vele a kapcsolatot. A kommenteket olvasgatva jobban átláttam a helyzetet."
Nem, nem látod át, Kérdező, mert még mindig arra gondolsz, hogy mi lesz anyáddal, aki szemmel láthatóan beteges mértékű megfelelési kényszerrel él, és kivetítő rád.
Itt most az a lényeg, hogy mi lesz Veled? Kit érdekel ha össze is törik, te nem vagy összetörve? Nem téged nyomorított meg lelkileg? Magad miatt kellene lépned, és nem miatta.
Nekem is hasonló szülőm van, soha semmi sem volt jó úgy, ahogy csináltam. Mindig mindenkinek meg akartam felelni, de egy ponton túl rájöttem, hogy olyat nem lehet. Nem lehet mindenki számára megfelelni. Sosem leszel mindenkinek tökéletes. Én erre akkor jöttem rá, amikor nagy nehezen kiléptem egy bántalmazó kapcsolatból, ahol bármit megtettem hogy jó legyek neki, bármit megtettem egy kis darabka szeretetért.
Itt az ideje, hogy magaddal törődj és sz@.rj mások véleményére. Anyádéra is. Ha pl sok apróval fizetsz, kit érdekel,a lényeg, hogy kifizetted, és ahogy elöttem írták, egy boltban mindig örülnék az aprónak. Ha rossz irányba mosod a szék lábát, hát nem mindegy, nem az a lényeg, hogy tiszta lett? Nincs is olyan, hogy helyes irány.
Ha társaságban kijavít, hidd el, ott nem téged fognak furcsának nézni emiatt, hanem őt.
Csak ismételni tudom a többieket, de azért leírom én is a gondolataimat. Nem veled van a baj, hanem édesanyáddal. Ha szeretne téged, mindenben támogatna, nem érdekelné, ha néha dadogsz, vagy kétbalkezes vagy valamiben. Egy Anya, aki szereti a gyerekét, örül, hogy pont volt annyi 20-asa a pénztárcában, hogy ki tudta fizetni a 200-at. Egy Anya, aki szereti a gyermekét, hálás, hogy az takarít, miközben ő telefonál, vagy esetleg együtt mossa vele, megmutatva, hogy hogyan a legkönnyebb / legideálisabb.
És felejtsd el, hogy ő jogosan szégyell! Úristen, oké, ha esetleg valamilyen jogtalan dolgot követtél volna el, megöltél volna valakit, vagy ilyen szintű dolgok, akkor lehetne azt mondani, hogy jogosan szégyell. De nem ilyenekért. Ne neki próbálj meg megfelelni, mert valószínűleg neki soha nem lesz semmi elég jó, amit te csinálsz. Ne őt próbáld meg boldoggá tenni, foglalkozz most már saját magaddal!! Ha engem édesanyám társaságban elhallgattatna, leszidna, megfordulnék, és szó nélkül otthagynám őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!