Ha egy szülő szereti, de JOGOSAN szégyenli a gyermekét, mivel lehet jobbat tenni; ha megszakítjuk a kapcsolatot vagy, ha nem?
Nem vagyok egy olyan valaki, akire büszkének lehet lenni, ez tény; tiszta vagyok és rendben tartom magam, de pl néha idegességemben dadogok vagy elfelejtem a szavakat vagy ökörséget hozok fel témának, stb.
Ez előjön, bárkivel is beszélek, pl munkahelyen, boltban, stb.
Édesanyámtól elköltöztem régóta, szoktunk találkozni, szeret engem, de terhes neki a társaságom.
Látom, hogy, amikor beszélek hozzá négyszemközt, várja, hogy csendben maradjak végre. Ha társaságban vagyunk, kijavítgat, leszid, elhallgattat, másoktól bocsánatot kér.
Ha csinálok valamit, bámul, kijavít, elmondja, hogy nagyon rossz, hogy nem tudom ezt és ilyenkor sajnálom szegényt, mert szégyenkezik. Pl amikor ott laktam, törölgettem a szék lábát és nem tudott tőlem telefonálni, mert idegesítette, hogy nem fentről lefele hanem lentről felfele törlöm. Vagy, ha boltba megyünk és 200 Ft-ot huszasokban fizetek ki, rám szól, az utcán aggódva mondja, hogy az eladó mit gondolhat rólam.
16 éves koromban a testvérem elkezdte őt bántani és 17 éves koromban a testvérem elköltözött. Akkor kezdődött ez Édesanyámnak. A testvérem amúgy olyan valaki, aki zseni, családos, minden összejött neki. A zseni házastársát is imádja édesanyám, a zseni testvéremet és a zseni házastársát példaképértékűnek tartja és ez örömet ad nekem, hogy ő boldog. Egy időben utánoztam is őket, de nem sikerült.
Mivel szeretetből csinálja ezt édesanyám; félt engem, nem akarja, hogy nevetség tárgyává váljak, a kezdetekben megfogadtam a tanácsait, de telhetetlennek éreztem, illetve nem is volt neki jó semmi; pl a hosszú hajamat levágattam nagyon rövidre a kedvéért 17 éves koromban és csak leteremtett, hogy idétlenül nézek ki és ő azt akarta, hogy még rövidebb legyen. Ha felvettem egy ruhát, amit javasolt, nem lett boldog, ha elkezdtem valamit tanulni, csinálni, gitároztam a kérésére, de nem lettek jó érzései, rosszul érezte magát, azt tanultam az egyetemen, amit ő akart, de így se tudtam neki jót tenni és a mai napig, (29 vagyok, dolgozok régóta), feszeng a társaságomban, hogy lejáratom magam és őt.
Szeret engem és én is őt és 12 éve próbálok megváltpzni (pszichológusokhoz is elmentem), de mindig fájdalmat fogok neki okozni, mert nem vagyok tökéletes.
Ha megszakítom vele teljesen a kapcsolatot a jobb vagy ez nagyon fájna neki (mivel szeret engem) és inkább csak törekedjek jó lenni? Hosszú távon nem fogok ártani neki egészségileg, hogy miattam stresszel?
Nem értem a kérdést. Mi az, hogy JOGOSAN szégyenli? Nincs az ő viselkedésében semmi jogos. Semmi olyat nem teszel, ami kifogásolható lenne.
Anyád nem normális. Elkülönítőben lenne a helye.
Te szégyellhetnéd őt, nem fordítva.
Felszínes, önző, manipulatív, aki kihasználta, hogy örömet akarsz szerezni neki önmagad feláldozása árán is
Hogy megszakítsd-e vele a kapcsolatot, nehéz kérdés, ha megtennéd, senki sem hibáztathat miatta, ő maga sem. (A leírtak töredéke is elég lenne ahhoz, hogy hátat fordíts neki.) Valószínűleg NEKED így lenne a legjobb, legalább addig, amíg megerősödsz lelkileg!
VELED minden rendben van, NE szégyelld magad!
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a választ! Mindenkinek adtam zöld kezet.
Mostmár nincs bennem így a félelem, hogy összetörne, ha most megszakítanám vele a kapcsolatot. A kommenteket olvasgatva jobban átláttam a helyzetet.
Tényleg nagyon szépen köszönöm Mindenkinek!
Szerintem nincs veled az ég világon semmi baj, és amit írtál, hogy "néha idegességemben dadogok vagy elfelejtem a szavakat vagy ökörséget hozok fel témának, stb." ez is azért van, mert anyád az évek alatt beléd nevelte, hogy béna/ügyetlen vagy stb. Ha bátorított volna, vagy egyszerűen csak úgy viselkedett volna, mint egy normális anya, akkor lehet még ezek sem lennének.
Szerintem amint elengeded ezt a görcsös megfelelni akarást anyádnak, te is sokkal határozottabb, ügyesebb, szabadabb és persze boldogabb leszel.
Anyád szerintem beteg és sajnos nem is szeret annyira, mint a testvéredet. Ez van, ezen te nem tudsz változtatni és nem is kell. Éld a saját életedet, találd meg, mi tesz téged boldoggá és sz.rd le anyádat!
Évek óta gyakorizok, ez az első kérdés amin kicsordult a könnyem.
Ugyanezt csinálták velem csak én azóta 42 éves lettem. És innen már nincs visszaút. Csak nézek vissza tehetetlenül az elmúlt évekre, hogy mik mentek el mellettem és közben mivé váltam.
Mivé váltam és ezáltal mi a jövőm. Egy nagy lelki nyomor.
Persze írhatják, hogy menjek pszichológushoz. Csakhogy nekem azóta családom van, munkám van, tanulni is próbálok még. Ez azt jelenti, hogy az időmet, a pénzemet már rájuk kell beosztani és saját magamra már nem jut. Se idő, se pénz, se energia és ami még rosszabb a letargia miatt már a kedv és hajlandóság is elveszett.
Te, te most még végetvethetsz ennek. Menj most a pszichológushoz (drága, de egy hozzáértő megéri), és még most alapozd meg azt, hogy a felnőtt életed boldog lehessen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!