Ha egy szülő szereti, de JOGOSAN szégyenli a gyermekét, mivel lehet jobbat tenni; ha megszakítjuk a kapcsolatot vagy, ha nem?

Nem vagyok egy olyan valaki, akire büszkének lehet lenni, ez tény; tiszta vagyok és rendben tartom magam, de pl néha idegességemben dadogok vagy elfelejtem a szavakat vagy ökörséget hozok fel témának, stb.

Ez előjön, bárkivel is beszélek, pl munkahelyen, boltban, stb.

Édesanyámtól elköltöztem régóta, szoktunk találkozni, szeret engem, de terhes neki a társaságom.

Látom, hogy, amikor beszélek hozzá négyszemközt, várja, hogy csendben maradjak végre. Ha társaságban vagyunk, kijavítgat, leszid, elhallgattat, másoktól bocsánatot kér.

Ha csinálok valamit, bámul, kijavít, elmondja, hogy nagyon rossz, hogy nem tudom ezt és ilyenkor sajnálom szegényt, mert szégyenkezik. Pl amikor ott laktam, törölgettem a szék lábát és nem tudott tőlem telefonálni, mert idegesítette, hogy nem fentről lefele hanem lentről felfele törlöm. Vagy, ha boltba megyünk és 200 Ft-ot huszasokban fizetek ki, rám szól, az utcán aggódva mondja, hogy az eladó mit gondolhat rólam.

16 éves koromban a testvérem elkezdte őt bántani és 17 éves koromban a testvérem elköltözött. Akkor kezdődött ez Édesanyámnak. A testvérem amúgy olyan valaki, aki zseni, családos, minden összejött neki. A zseni házastársát is imádja édesanyám, a zseni testvéremet és a zseni házastársát példaképértékűnek tartja és ez örömet ad nekem, hogy ő boldog. Egy időben utánoztam is őket, de nem sikerült.

Mivel szeretetből csinálja ezt édesanyám; félt engem, nem akarja, hogy nevetség tárgyává váljak, a kezdetekben megfogadtam a tanácsait, de telhetetlennek éreztem, illetve nem is volt neki jó semmi; pl a hosszú hajamat levágattam nagyon rövidre a kedvéért 17 éves koromban és csak leteremtett, hogy idétlenül nézek ki és ő azt akarta, hogy még rövidebb legyen. Ha felvettem egy ruhát, amit javasolt, nem lett boldog, ha elkezdtem valamit tanulni, csinálni, gitároztam a kérésére, de nem lettek jó érzései, rosszul érezte magát, azt tanultam az egyetemen, amit ő akart, de így se tudtam neki jót tenni és a mai napig, (29 vagyok, dolgozok régóta), feszeng a társaságomban, hogy lejáratom magam és őt.

Szeret engem és én is őt és 12 éve próbálok megváltpzni (pszichológusokhoz is elmentem), de mindig fájdalmat fogok neki okozni, mert nem vagyok tökéletes.

Ha megszakítom vele teljesen a kapcsolatot a jobb vagy ez nagyon fájna neki (mivel szeret engem) és inkább csak törekedjek jó lenni? Hosszú távon nem fogok ártani neki egészségileg, hogy miattam stresszel?