A szüleik nyakán lógó fiatalok 1 percig nem gondolnak abba, hogy esetleg a szüleik szeretnének már nyugodtan, békében élni, esetleg ha egyedülállóak, párkapcsolatot kialakítani?

Szerintem a többség félreértette a kérdezőt. A kérdés nem azokra vonatkozott, akik 18 éves kor után úgy laknak otthon, hogy elmennek dolgozni, leadják a pénzük egy részét vagy egyetemre mennek. Hanem azokra, akiknek nincs életcéljuk, nem dolgoznak, nem tanulnak, hanem csak mondják, hogy majd egyszer...

És ebben az esetben ez tényleg kizsákmányolás. Nekem vannak ilyen ismerőseim, és szerintem ebben a szülő is hibás, ha hagyja a gyerekét, hogy ilyet tegyen.

De, gondoltam ra, csak sajnos nincs mibol elkoltozni, tekintve, hogy itt munka sincs. Ha minden jol megy, akkor huzok kulfoldre. Nekem is jobb lenne, ha nem lennek anyamekra raszorulva, de ezt dobta az elet, meg kell oldanom. Az eletceljaimnak szinten az ellehetetlenites all az utjaban, ugyanis penz kene hozza (sajat vallalkozas).

En ugyan nem vagyok utban itthon, de zavar a kilatastalansag meg ez az egesz helyzet.

21/L

Komolyan irigylem azokat az embereket, akik ennyire ráérnek azzal foglalkozni, hogy mások hol, hogyan, kivel és meddig élnek... örülj neki, hogy van lehetőséged másként tenni.

A világ sokkal jobb hely lenne, ha mindenki inkább csak azzal foglalkozna, hogy ő hogyan jusson előre a saját értékrendje alapján, és nem próbálná mindenkire ráhúzni azt amit ő jónak gondol.

Mondom ezt úgy, hogy 10 évnyi totális önállóság után visszakényszerültem én is a szüleimhez, mert sajnos ezt dobta a gép.

De teljes erőbedobással dolgozom azon, hogy ezen változtatni tudjak. Addig viszont itt vagyok velük, és segítek mindenben, amiben tudok... szerintem ez oda-vissza működik. :)

Normális,hogy amíg tanul a gyerek max.25 éves koráig,hogy otthon lakik.

Mindenki arra vágyik,hogy önálló életet éljen,ha anyagilag megoldott. Persze a legfontosabb hogy jó kapcsolat legyen szülő-gyermek között.