A szüleik nyakán lógó fiatalok 1 percig nem gondolnak abba, hogy esetleg a szüleik szeretnének már nyugodtan, békében élni, esetleg ha egyedülállóak, párkapcsolatot kialakítani?

Azért hagyjuk már ezt a balkáni Mo-t, mert aztán a mesebeli nyugaton minden fiatal meg tudja fizetni az albérletet egyedül meg azonnal vesz lakást a kezdő fizujából.....

Ott is ugyanúgy többen cuccolnak össze vagy maradnak a mamahotelben, ez nem csak a balkáni Mo.-ra jellemző..

Miez a lepontozás? Csak azért mert szerintem ez a normális szülői felfogás?

Remélem aki lepontozott az MIND legalább 18 éves korában elköltözött otthonról, magának fizette az egyetemet, dolgozni kezdett mindjárt napi 8 órában, 2 éven belül már az albérlet fizetése mellett annyit félre tett, hogy 2-3 éven belül saját lakást vett szülők segítsége nélkül.

Ha ez nem volt meg, hiába pontoztatok le nem lesztek menőbbek.

Mielőtt kérdőre vonna valaki: 19 évesen költöztem el, dolgoztam, nem nem jártam egyetemre. Most 21 leszek és 2 hónapja saját házam van. Csak hogy ne mondjátok, hogy azért állok mellettük mert én is otthon élek. Hát nem. Aki azzal ért egyet, hogy a gyerek útban van lefogadom nincs gyereke!

A gyerek akit vállalsz nem 18 évre szól,hanem életed végéig. És miért ne lakhatna otthon amíg elvégzi az egyetemet, talál munkát, komoly párkapcsolata lesz,majd ha akar összeköltözik a párjával. Ha lesz elég pénze,hogy normális helyen éljen úgyis menni fog. Ha úgy alakul lakjon otthon 30-40 évesen is. A gond akkor kezdődik ha dolgozni nem akar,és nem csinál semmit, ők a "mamahotelesek"

Ők pedig a szülő nevelésétől vagy épp annak hiányától lesznek ilyenek.

Oh és nincsenek útban a gyerekeim,így is tudok ismerkedni.

Ahány ház, annyi szokás.

Mi pl a 90es években szoros szövetségben vittünk egy céget a tesómmal és apánkkal.

Nem egy ilyen elmeroggyant bagázs voltunk, akik örökké csesztetik egymás magánszféráját, hanem az ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI elv alapján laktuk a többgenerációs vidéki nagy házunkat az agglomerációban és vittük a jövedelmező cégünket.

Működött a dolog, senki sem bánta.

"Miért kellene ahhoz elköltöznie a gyereknek, hogy a szülőknek lehessen párkapcsolata???"

Mondjuk azért, mert egy lakáson belül a szülő (mondjuk anyuka) az új párjával már külön családot alkot, ahol a fiatal felnőtt baromira zavaró tényező.

(Persze tudom, itt a gyk-on mindenki hatalmas, kétgenerációs családi házban lakik, külön külső bejárattal, na persze....)

Én meg nem tudnám elképzelni, hogy egymás seggében legyünk. A férjem felnőtt korú gyereke itt lakik a városban, autóval 15 perc, de én mégis úgy érzem, hogy egymásba folyik nagyon az életünk. Pedig én a magam részéről tartom a távolságot.

Egyik kolleganőmék pedig úgy vannak, hogy kétgenerációs családi házuk van, külön bejárattal. Az alsó szinten lakik a fia, menye, unokája. A felső lakásban a még szingli fia egyedül. A telekre építettek még egy házat, ott lakik a másik fia, menye, unoka. És van egy kis szoba-konyhás épület is a telken, ott pedig ő lakik a férjével. Hát tök Hawaii lehet, pfff... (És ugye itt a külön kis családok még nem laknak egymással egy légtérben.)