Emiatt rossz anya lennék?
Van egy 4 éves kislányom, és egy 11 hónapos kisfiam. A férjemmel évenete párszor el szoktunk menni ketteseben 1, max 2 hetes nyaralásra/síelésre/kirándulásra. 2 hétre csak akkor megyünk, ha messzebb van a célállomás, esetleg másik konitenesen,- de ilyen esetben nem is éri meg 1 hétre menni. Az évi többi napján sok időt töltök a gyerekeimmel, mert vállalkozó vagyok, és úgy osztom be az időmet ahogy szeretném, valamint otthonról is tudok dolgozni. Férjem is viszonylag sokat dolgozik, örül ha el tudunk menni kettesben valamerre. Nagyon jó apuka, ő is minőségi időt tölt el a gyerekekkel, viszont érthető hogy vágyunk csak egymás társaságára is. Azért nem visszük magunkkal őket, mert egy 11 hónapossal nem sok helyre lehetne menni, főleg hogy mi általában aktívan pihenünk. Ilyenkor anyósomék nagyon szívesen vigyáznak a gyerekekre, meg én is jó kapcsolatot ápolok velük, úgyhogy megkérni sem probléma őkét. Anyukám is el tudja őket vállalni pár napra, eetleg 1 hétre. A gyerekek nagyon szeretnek a nagyszülőknél lenni, és nyáron ők is eljöhetnek a közös nyaralásra. Ez nálunk mindigis így volt a lányommal 1.5-2 éves korától. A gyerekeimet imádom, mindenben ők az elsők nekem, bárkivel szemben kiállok értük, és ez a normális.
Mégis meglepő módon sokan megszólnak emiatt, vagy furcsállják hogy otthon hagyom a 11 hónaposom. Még olyanok is akitől nem várnám, főleg hogy tisztában vannak vele milyen erős a kapcsolatom a gyerekeimmel. A férjemmel nagyon jó a kapcsolatom, még mindig ég bennünk a tűz, aminek feltétele a kettesben töltött idő. Változtatni ezen nem szeretnénk, amíg mindenkinek megfelel ez a felállás, szimplán csak kíváncsi vagyok ki mit gondol erről.
Szerintetek tényleg akkora bűn lenne hogy néha a férjemmel is kettesben vagyok?
Ha egy házasság csak akkor működik, ha le kell passzolni a gyereket hozzá, megette a fene az egészet.
A miénk működik úgy is huszonéve, hogy nem mentünk kettesben két hétre sehova.
Most 11 hónapos a kicsi. Mikor hagytad először a nagyszülőkre? Biztos, hogy nem most.
Nem, én képtelen lennék ilyen kicsi gyereket másra hagyni. Nem menne. Pár órára talán, de még egy éjjel sem menne. Nekem ez a normális, neked meg az, hogy a normális házassághoz le kell passzolni a kölköket. Most erre mit mondjak?
Sok az irigy! Nem kell velük foglalkozni!
Nektek ez igy jó és ennyi.
Én is sokat voltam mamamnal, voltak anyámék külön nyaralni. Megis kötődök hozzájuk.
Aki rinyal hogy jajj szar anya vagy, kb 90%-ban csak irigyek, mert nincs kire bízni a gyereket stb...!
Aztán csodalkoznak az ilyen anyák hogy a férjük félre bszk vagy menekül otthonról.
A külön töltött idő rendben van, de a két héthet a tieitek sz én véleményem szerint még kicsik.
De ha azt látod a gyermekeiden, hogy nem viseli meg őket, akkor teljesen rendben van.
Akkor lennél rossz anya, ha látnád a kicsiken, hogy szenvednek, de ennek ellenére elmennél.
Az én lányom 10, de egy hét neki a maximum, de ha csak szimplán "mamázik", akkor nagyon megérzi a hiányom, minden nap telefonálni kell stb. Ezért a hosszabb távolléteimet úgy időzítem, hogy ő is legyen táborban pl.
És nem, ennek ellenére sem önállótlan, iskolába egyedül megy, egyedül jön, önállóan készül el reggel (értsd nincs otthon senki) és vásárolni is le tudom már küldeni.
Szóval a kérdésedre válaszolva: nem, nem vagy rossz anyuka!
Nagyon jól teszitek! Szerintem irigylésreéltó életetek van, és ez b..sza az emberek csőrét! Boldog házasságban éltek, van pénzetek élvezni az életet, és van segítségetek is a gyerekekkel. Ha ennyitől lelki sérült defekthuszárok lennének a gyerekek, akkor nyilván az ország tele lenne tökéletes, kiegyensúlyozott emberekkel, hiszen a szülők zöme felörli magát a mindennapokban, és nem másik kontinensen pihenget kéthetek gyerek nélkül, nem? Hagyjuk már...
Tudod, a saját bőrömön tapasztaltam meg a nagy igazságot, javaslom Neked is alkalmazni: bármit mondanak, akár kritika, akár dicséret, néz meg, hogy ki mondja, és azt is, hogy mi célból. Nézd csak meg a baártnődet, aki kritizál, milyen az ő élete. Biztos vagy benne, hogy nemcsak azéárt akart diszkréten beléd marni egyet, hogy nehogy már te olyan jólérezd magad a bőrödben, miközben neki valami nagyon félrement? Hogy esetleg ő is élvezné mindezt, csak esélye sincs rá?
Az utols kimondott itt egy nagy igazságot: az óvónők, tanítók, tanárok tudják csak, mennyire nincsenek rendben a magyar gyerekek lelkileg, PEDIG a magyar hitvallás az, hogy anya 3 évet otthon van a gyerekkel, hiszen a bölcsi egy szükséges rossz, ez alatt és ez után sem megy kettesben a férjével sehová, nagyszülőkre csak akkor bízza a gyereket, ha fontos elintéznivalója van, ahová nem vihetné, de olyan önző okból, hogy a férjével kettesben legyen, eszébe sem jutna. Ettől jó anyák, így kell nevelni egy kisgyereket, mert erre van szüksége. Logikusan következne, hogy ha így van, akkor a magyar gyerekek a legboldogabbak Európában.
Az igazság meg az, hogy a házasságok kétharmada válással végződik, a gyerekeknek pedig sajnos igen nagy hányada minden, csak nem boldog, a kapcsolata pedig korántsem fényes kamaszkorára már az édesanyjával.
Az egész elmélet és logika kifordított, és csak utólag gyártott elmélet, amibe azok az anyukák kapaszkodnak, akiknek sem pénzük, sem lehetőségük nincs a férjükkel kettesben tölteni egy kis időt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!