Emiatt rossz anya lennék?

A vélemény olyan, mit a s-gglyuk, mindenkinek van, a másiké igaziból senkit nem érdekel. Nem kell foglalkozni azokkal, akik leszólnak. A ti életstílusotok az összes résztvevő számára jó, jó a nagyszülőknek, a gyerekeknek és nektek is. Innentől kinek kell még megfelelni? Senkinek.

Jobban csináljátok, mint unokatesómék pl. Ők nem voltak kettesben azóta, hogy a most 6 éves lányuk megszületett, kívülről gyönyörűen látszott, ahogy megszűntek párnak lenni, gyakorlatilag lakótársak egy közös gyerekkel. Ők pl. biztos leszólnának titeket, hogy az a normális, ha a gyerek öt évesen még nem alszik el este máshol, csakis a saját ágyában, és ott is csak akkor, ha az anyja fogja a kezét.

A kérdésednek arra a részére, hogy az elítélendő-e, ha a férjeddel kettesben szeretnétek lenni néha, mégpedig nem csak napi fél órákat, hanem huzamosabb ideig, ami valóban fel is tölt és a kapcsolatotoknak is határozottan jót tesz, a válaszom egyértelmű nem.

De 11 hónapost én még nem tudnék két hétre a legcsodásabb nagyszülőre sem bízni, főleg úgy, hogy egy másik kontinensen vagyok akár. Én ezt maximum nagykamasz gyerekkel tudnám elképzelni. Ettől sem vagy rossz anya, másképp gondolkodsz a veszélyekről, mint a többség, meg arról, hogy milyen gyorsan akarsz a gyerekedhez rohanni, ha mégis történik vele valami.

Amikor gyereket vállaltál, nem az vállaltad el, hogy feladd az életed és a házasságod.

Dolgozol, gyereket nevelsz, ennyi azért igazán jár neked is, akárki akármit is mondjon. Nem hiszem, hogy ez bármennyire is befolyásolná, hogy mennyire vagy jó anya. Sőt, a külön töltött idő csak segít abban, hogy jó anya legyél. Legalább nem leszel egy idegroncs tíz év múlva, és nem egy szar házasságban fogsz élni.

Egyébként meg a gyerekek nem fognak rajtad csüngeni, és megtanulnak egy kicsit talpraesettebbnek lenni.

Ha szerető nagyszülők vannak, akkor a gyerekek valószínűleg