Túl kegyetlen vagyok a haldokló apámmal?
Az igazsághoz azt nem írtam le, hogy az utolsó 15 évben már nem beszéltem vele. Most azt írta a nővérem, hogy megbűnhődött, mert nagyon szenved, és a májzsugora miatt csillapítani sem tudják a fájdalmait rendesen. Én nem gondolom, hogy megbűnhődött. Nővérem azt kérdezte, el akarok-e búcsúzni tőle, hogy kihangosítja neki a telefont. Nemet mondtam.
Akik írták, hogy legyek büszke, mert nélküle értem el mindent, azoknak mondanám, hogy mindenben ellenem drukkolt. Mikor szakmunkásképzőbe jártam, folyton azt mondogatta "Sosem fogod elvégezni!". Elvégeztem. Mikor jogosítványt csináltam "Sosem lesz jogsid!". Elsőre átmentem mindenből. Gimnázium alatt "Sosem lesz érettségid!", röhögve megcsináltam. Azt meg már nem vártam meg, hogy az egyetem alatt is ellenem drukkoljon, mert addigra megszakítottam vele minden kapcsolatot, és meg is csináltam a diplomát, még ha 31 évesen is. Úgy érzem, hogy mióta ő nem része az életemnek, azóta jöttem egyenesbe, sikerült a diploma, remek állásom van, van most már saját lakás, minden, ami egy felnőtt embernek kell.
#36:
"A megbocsátás nem azt jelenti, hogy "a bántalmazás előtti állapot helyreállítása", sem azt, hogy "vétkest felmentjük cselekedete alól"." De igen, pont azt. Ld. [link]
"megbocsátás (lat. remissio, 'elengedés'): cselekedet, amellyel a megbántott eltekint az őt jogosan megillető teljes erkölcsi és/vagy anyagi jóvátételtől, és a maga részéről helyreállítja a megsérült vagy megszakadt kapcsolatot."
"Amíg nincs megbocsátás, egyfajta függő viszony van bántalmazó és bántalmazott közt és miután bántalmazó meghal, e függőségi viszony továbbra is fennmarad(hat)," Egyetértek.
Aki nem bocsát meg, azt kockáztatja, hogy tovább hordozza ezeket a sérelmeket (még esetleg akkor is, ha nem gondol rá) és az élet bármely területén megjelenhet (pl. bántalmazó emberrel találnak egymásra párkapcsolat szempontjából)...
Nagy regényt tudnék írni arról, miket műveltek velem és boldog lennék, ha meg tudnék bocsátani azoknak, akik ezeket már régesrégen elfelejtették, mert akkor fel tudnék szabadulni ezeknek a dolgoknak nyomasztó terhe alól...
Ők már elfelejtették, engem még mindig "rabságban tart", hogy nem tudom elengedni a sok megalázást, gúnyolást, piszkálódást, pletykálkodást, melyeknek én voltam a célpontja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!