Anyámtól ez jogos, és én vagyok túl érzékeny?

Igaz, hogy anya nagyon sokat dolgozik, de nem hagyja, hogy segítsek neki. Folyamatosan elmondja, hogy fáradt, és még itthon is dolgoznia kell. De ha megkérdezem, hogy segítsek e neki, mindig elhajt, hogy ez csak kis dolog, megoldja. Ha nem segítek, veszekszik velem, panaszkodik, hogy mindig csak dolgozik, ebből áll az élete. Tényleg mindig megkérdezem, hogy kell e segítség, és sose kéri.

Ha nincs itthon, és kitakarítok, abból is csak a veszekedés van.

Legutóbbi eset, láttam, hogy már el kellene mosogatni. Van egy nagyon drága serpenyője, és a lelkemre kötötte, hogy hozzá érjek. Nem mertem elmosni, nehogy ledörzsöljem a belsejéből a teflont (azt hiszem, az van benne). Így csak beáztattam, és leraktam. Azon kívül minden el volt mosva, törölve, pakolva. Hazajött és konkrétan lecseszett, hogy azt az egy lábast már komolyan nem bírtam elmosni. Legközelebb nem fog főzni, meg mosni, mert neki nincs kedve, mint nekem elmosni a serpenyőt.

De rengeteg hasonló van, ha mosok, nem jó, mert nem azzal az öblítővel, az ágyneműt is ki kellett volna mosni, ami a szobájában van, nem jól főzők, nevetne megjegyzi milyen szar lett, akkor is, ha magamnak csináltam, és csak én eszek.

De ahogy írtam, ehhez hozzájön a folyamatos sopánkodás, hogy neki ennyiből áll az élete, főzés, takarítás, persze ez nem igaz, de mindegy. Akkor mégis hogy kéne neki segíteni, ha állandóan csak beleköt mindenbe?

17/l