Anyámtól ez jogos, és én vagyok túl érzékeny?
Igaz, hogy anya nagyon sokat dolgozik, de nem hagyja, hogy segítsek neki. Folyamatosan elmondja, hogy fáradt, és még itthon is dolgoznia kell. De ha megkérdezem, hogy segítsek e neki, mindig elhajt, hogy ez csak kis dolog, megoldja. Ha nem segítek, veszekszik velem, panaszkodik, hogy mindig csak dolgozik, ebből áll az élete. Tényleg mindig megkérdezem, hogy kell e segítség, és sose kéri.
Ha nincs itthon, és kitakarítok, abból is csak a veszekedés van.
Legutóbbi eset, láttam, hogy már el kellene mosogatni. Van egy nagyon drága serpenyője, és a lelkemre kötötte, hogy hozzá érjek. Nem mertem elmosni, nehogy ledörzsöljem a belsejéből a teflont (azt hiszem, az van benne). Így csak beáztattam, és leraktam. Azon kívül minden el volt mosva, törölve, pakolva. Hazajött és konkrétan lecseszett, hogy azt az egy lábast már komolyan nem bírtam elmosni. Legközelebb nem fog főzni, meg mosni, mert neki nincs kedve, mint nekem elmosni a serpenyőt.
De rengeteg hasonló van, ha mosok, nem jó, mert nem azzal az öblítővel, az ágyneműt is ki kellett volna mosni, ami a szobájában van, nem jól főzők, nevetne megjegyzi milyen szar lett, akkor is, ha magamnak csináltam, és csak én eszek.
De ahogy írtam, ehhez hozzájön a folyamatos sopánkodás, hogy neki ennyiből áll az élete, főzés, takarítás, persze ez nem igaz, de mindegy. Akkor mégis hogy kéne neki segíteni, ha állandóan csak beleköt mindenbe?
17/l
Nekem is ilyen korú kamaszom van.
Anyád klimaxol és nincs rendesen kikormolva, ezért nem jó neki semmi.
Nálunk ugyanez volt, olyan éves koromban kattant be, ő sírt hisztériázás közben, hogy ennyit se bírok megtenni, elkényeztetett vagyok, pedig ő a fenekemet is kinyalja stb. De egyszer konkrétan letisztítottam a tűzhelyet és hisztérikusan nekem vágott két üres lábost, amit a konyhaszigetre tettem, hogy a helyére rakjam majd (a másik oldalon volt a helye). Mert az TISZTA, biztos azt gondolom, hogy okosabb vagyok nála, lenézem őt, őt ne oktassam ki (egy szót se szóltam, ismertem már annyira), ő jobban tudja! Aztán közelebb jött, látta, hogy egy elég nagy folt volt, káromkodott, hogy a tegnapi leves kifutott, arrébb lökött és súrolta ő sírva, hogy neki kell mindent megcsinálnia, mert én még ennyire se vagyok képes, kihasználom őt.
Igazából én meguntam, heti minimum 3x adta ezt elő, már csak közönyösen (szerte flegmán) meghallgattam, egyetértettem vele, hogy a pokol gyermeke vagyok, egy semmirekellő, aki kihasználja őt és nem vettem a szívemre. Belefárad az ember előbb-utóbb.
Most is azon szokott hisztizni, hogy csak havonta 1x hívom fel, nem is érdekel, hogy neki mi baja-mi van vele, önző vagyok stb., de a bátyám még rosszabb, mert ő évente csak egyszer hívja fel, szóval immár nem én bitorlom a pokol gyermeke címet, aki mos-főz-takarít suttyomban, miközben kihasználja szegény anyját :(
Kedves utolsó, te ezt nem gondoltad át szerintem. Ekkora hülyeséget még nem hallottam.
Azt hiszem igen, kissé mártír típus anyukád. Szerintem a munkahelyen bestresszel, aztán otthon levezeti, ami nem jó módszer. Ezen nem tudsz segíteni. Azon igen, hogy a te szobádat rendben tartod, és ha épp hazaérsz időben, megcsinálod, ami látod hogy elmaradt. Én mkndig örülök, ha a gyerekeim felporszívóznal, rendet raknak mire hazaérek. Ettől független rengeteg dolga van még egy anyának, de nem hiszem hogy bele kellene halni.
Idegbajos mártír típus. Ó, mennyi ilyen van!
Kérdező, én a lehető legkevesebbet tartózkodnék otthon, akkor is a lehető legkevesebbet kommunikálnék anyukámmal. És ha leérettségiztél, jó messzire menj egyetemre, ahonnét ritkán mész haza. Akkor majd anyukád veszekedhet a négy fallal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!