Egyetemisták! Titeket milyen összeggel támogatnak havonta a szülők? Van félretéve pénz a jövőtökre, hogy tudjatok majd lakást/házat venni? Esetleg vettek is nektek?

Kérdező, szerintem fordítva ülsz a lovon. Sekélyes dolog csak az anyagiakra leszűkíteni a gyerekvállalást.

Ahhoz nem kell gazdagnak lenni, hogy valaki szeretetben felnevelje a gyerekét. A minimum az, hogy legyen hol lakni, legyen mit enni és legyen miben járni és tudjon tanulni. A többi az csak plusz. Sokkal többet számít, ha valaki az idejét és a szeretetét adja a gyerekének, mint, ha elhalmozná mindenféle felesleges hülyeséggel.

Mondom ezt úgy, hogy nekem is a seggem alá tettek egy lakást egyetem után. De egyetem alatt sose volt pofám kérni a szüleimtől. Otthon éltem, kajára meg albira nem kellett költeni és a 30 ezres ösztöndíjamból éltem, és tökéletesen kijöttem belőle úgy hogy havi 10 volt a fogszabályzás amit szintén én álltam.

És amint tudtam már vállaltam gyakornoki munkát egyetem alatt, onnan is jött be pénz később.

Több sebből vérzik amit írsz.

Egyrészt nem tudsz tervezni 20-25 évre előre. Bármikor jöhet egy válság, kirúghatnak, párod lerokkan vagy meghal, te rokkansz le vagy halsz meg és máris kész a baj.

Másrészt hibás családmodell az, hogy a gyerek körül forog egy egész család. Nem egészséges mert kis szörnyetegeket termelnek csak ki így, akiknek semmi sem elég és hibás az önképe. A gyereknek megvan a helye a családban, de semmiképpen sem a közponjta az, pláne nem várható el, hogy két felnőtt ember az egész életét alávesse a csemetéjének.

Szerintem te sem így akarsz majd élni, hogy 40+ évesen nem mozdulhatsz ki a munkahely-konyha-ágy háromszögből, mert a drága gyermeked sír a körmös pénzért.

Harmadrészt saját magadat degradálod le, ha ennyire nem mered felvállalni a felnőttséggel járó felelősségvállalást. Ha elvárod, hogy teljeskörűen mások támogassanak még huszonévesen is, az azt jelenti, hogy saját magadat nem tartod teljesértékű felnőtt embernek, aki képes pénzt előteremteni. Én ezt kikérném magamnak a helyedben.

" A minimum az, hogy legyen hol lakni, legyen mit enni és legyen miben járni és tudjon tanulni."

Erről beszélek. Pontosan erről.

Én is a szülői házról írok. Csak esetemben már én lennék a szülő.

Nincs akkora luxusom, mint apámnak volt. Ő 2 házat is kapott és másik 3at tudott még venni. Most a bérbe adásból pótolja a nem létező nyugdíját.

De én ebből csak a pofont kapom. Mai napig. Szóval nekem magamnak kell megteremteni mindent 21 éves korom óta. És nagyon nem könnyű szülői támogatás nélkül. Már a 3 év extra mama hotel is hatalmas segítség volt 18 után, ugyanis akkor még csak 400as óra bérrel dolgoztam, de akkor is nehéz volt zúzott testtel és lélekkel suliba járni.

Ma én vagyok az, akinek meg kell teremtenie a, alapot a köv. generációnak. És ez nem úgy megy mindenkinek, ahogy leírtad. Sajnos.

Nem támogattak.

Középiskola után mentem egyetemre, levelezőn, mellette dolgozgattam. Mindig megkaptam, hogy minek tanulok, úgyse veszem hasznát. "kitörölheted a papírjaiddal a s3gged"

Ha épp nem is volt munkám, a munkanélkülimet oda kellett adnom.

Amikor volt fix állásom, havi 20at. (kaját, stb saját pénzből vettem magamnak)

Házvásárlás? Anyám belevitt abba amikor 18 voktam, hogy papíron vegyem meg a házunkat mert neki hitel tartozása volt, amit nem fizetett tovább.Most a párommal vennénk házat, illeték kedvezményt anyci miatt buktam.

A házára felújítás terén sokat ráköltöttem, de én vagyok az élősködő buz1.

Kedves kèrdező!

Sajnos azt figyelembe kell venni, hogy a magyarok többsége nem gazdag, és bàrmennyire szeretnè, nem tudja tàmogatni a gyerekét anyagilag.

Én is önerőből vègeztem el az egyetemet úgy, hogy mellette dolgoztam. Soha nem vetettem a szüleim szemére, hogy miért nem támogatnak, mert tudtam, hogy egy magyar átlagcsalád vagyunk és éppen hogy meg tudunk élni. Nem gondolom, hogy emiatt a szüleim kevésbé szeretnének, vagy emiatt le kellene néznie őket bárkinek. Nehéz idők voltak, de nem bánom, hogy így alakult. Nagyon sokat fejlődtem az egyetemi évek alatt, és munkatapasztalatot is gyűjtöttem.

A “minek vállalnak gyereket ha nem tudják támogatni” mondatodra kitérnék:

Szerinted ha csak azok vállalnànak gyermeket, akik lakást tudnak neki venni amint lepottyanik a gyerek s*ggéről a tojáshéj illetve minden kívánságukat teljesíteni tudjàk (ami anyagi jellegű) szerinted mennyivel csökkenne az ország nèpessège? Illetve ebből hàny százalék lenne az “èletképes felnőtt”, aki önellàtó és meg tudja becsülni a pénzt? Na, ezen érdemes elgondolkodni.

Egyèbként a férjemmel már szeretnénk házat venni, mert eddig albérletben éltünk. Jó munkahelyünk van (relativ), de ha csak egy 1,5szobás kis lakást is veszünk (Budapest) 20èvig!!!! nyöghetjük a hitelét. DE, biztos hogy nagyobb becsbe fogjuk tartani és büszkébbek leszünk rá ha egyszer kifizetjük, mint az a 20éves a kacsalábon forgó villájára amit anyuciéktól kapott.