Egyetemisták! Nem érzitek magatokat lemaradva?
Én 19 éves egyetemistaként sokszor érzem azt, hogy nem haladok az életben.
Ugye mindig azt hallgattuk főként középiskolában, hogy “tanulni kell különben az ember nem viszi semmire”. Mivel jó tanuló voltam, és volt is szak ami érdekelt így jelentkeztem egyetemre, felvettek és már egy évet teljesítettem. (Műszaki területen tanulok.)
Aztán látom a közösségi oldalakon, meg ismerősök elmondása alapján, hogy a volt osztálytársak, akik “nem vitték semmire” már rég előttem járnak nagyon sokmindenben.
Van aki már összeköltözött a párjával és mindketten dolgoznak valahol, tény hogy nem keresnek sokat de megélnek. Autót vettek, és finanszírozzák a hobbijukat is.
Volt egy másik fiú, az osztály lúzere volt szegény, a szülei nagyon fogták, nem mehetett sehova. Tanult egy évet okj-n másik városban, és már szinte teljesen önálló.
Egy másik srác elég rosszul tanult, de amolyan leleményes volt mindig. Most van munkája, már sokadjára cserélt autót (és sosem olcsóbbra), nyáron utazgatott és tök jól elvan, az érettségije meg csak egy hajszálon múlt.
Aztán itt vagyok én, évközben rengeteg tanulás mellett nagyritkán belefér egy sörözés pár haverral. Kapcsolatom volt, talán pont a kevés idő miatt ment tönkre, de ez annyira nem is lényeg. Autóm fogalmam sincs mikor lesz, olyan meg mint a fent említett srácnak van azt pláne nem tudom. Dolgozni keveset sikerül iskola mellett, abból van egy kis zsebpénzem, meg a szokásos “névnap, karácsony, szülinap” nagyszülőktől. De ezek a bevételek még egy gyengébb havi fizetéshez képest is eltörpülnek.
Szóval ebben a nagy munkaerőhiányban baromira nem látom azt, hogy aki nem tanul az nem viszi semmire, aki meg tanul annak milyen jó lesz. Ha visszamehetnék 5 évet, akkor elmennék villanyszerelőnek vagy asztalosnak (ez a kettő érdekelne) és már két éve dolgozhatnék a szakmámban. Erre még minimum 2.5 év tanulás van előttem, hogy elkezdjek rendesen dolgozni.
Ti nem szoktátok lemaradva érezni magatokat?
válasza:A tanulástól önmagában én sem sokalltam be, inkább az zavar, hogy anyagilag nem haladok semerre.
Kezdetben jó poén volt ez a “csóró egyetemista” feeling, de aztán egy idő után frusztráló kezdett lenni.
Most pedig már kifejezetten zavar, hogy “zsebpénzből élek”, amit meg keresni tudok az hónapokra leosztva kb semmiség.
Az “osztály hülyéjének” kikiáltott srác pedig eddig olyan jól él mint hal a vízben.
válasza:nem tudom ez lehet mégjobban felhúz majd:
tesóm elment egy elég komoly 5 éves egyetemre, hiányszakmája lett.
én meg érettsegi után magántanulóként folytattam és mellette melóztam..
anno kiszámoltam, hogy ilyen 40 éves korunkban leszünk egy szinten anyagilag :)
aztán ez kitolódott 52-re és fogalmam nincs egyáltalán utolér-e valaha..
ha utálod válts! a következő 6-8 évedben sose erőszakoskodj a megerzeseid felett!
Pontosan nem számoltam utána mikor lennék egyszinten akar egy olyan önmagammal aki érettségi után kezdett dolgozni, de utánaszámolok majd. Persze csak saccolni tudok bizonyos dolgokba de egy próbát megér.
Utálni egyébként nem utálom amit tanulok, sőt érdekel a dolog, viszont ezt otthon önszorgalomból nem tudom megtanulni, kell hozzá az egyetem, és főleg a diploma.
válasza: válasza:a bér az bér kérlek szépen.
a diplomának van piaci értéke.
ha azt mondod, hogy majd pár év után vállalkozik hát én is vállalkozhatok, akkor mégnagyobb az előnyöm.
ha azt mondod elmehet vele külföldre, hát engem konkrétan csábítanak kifelé akik tudják milyen munkát végzek.
ha azt mondod beüthet egy válság, hát pont az ő diplomája erősen a luxusból jövedelmez, válságban meg mi sérül leghamarabb? hát a luxuscikkek piaca...
persze, értem én, hogy megkönnyebbültél, hogy "végre egy jövőbelátó" de sajnos most sem azzal írsz..
ez csak egyszerű matek, meg ugye az örök igazság: "meggazdagodni úgy lehet ha kielégítjük az emberek AKTUÁLIS igényeit"
válasza:az azért nem mindegy,hogy diplomásként lesz 3-400 a kezdő fizud amit folyamatosan emelnek ahogy tapasztaltabb és nélkülözhetetlenebb leszel.
míg a nélkül több év után is max 200-250 lesz a plafon.
szóval ha van lehetőséged,akkor tanulj.
válasza: válasza: válasza:Nem érdemes soha összehasonlítani magad másokkal.
Két diplomám van, egy bölcsész és egy gazdasági (igen, a kettő tökéletesen megfér egymás mellett). Mondanám, hogy nézd meg, hova jutnak őt húsz év múlva (asszony (ha fiú vagy), gyerek, lakáshitel, évi egyszeri nyaralás, amire egész évben spórolnak, és olyankor kiskirálynak érzik magukat), és hova jutsz te, de kb. ugyanott leszel te is. Az egyetlen fontos dolog, hogy élvezed-e, amit csinálsz: élvezed-e az életet, élvezed-e, hogy van körülötted család (ha erre vágysz persze. Ha nem, azzal sincs semmi gond). Ez az egyetlen dolog, ami számít.
Amúgy munkaerőhiány csak Bp-n meg pár nagyvárosban van. A vidék döglődik, ami számomra egy érvágás, mert vidéki születésű vagyok. Ahol felnőttem, ott most se egy vegyesbolt nincs, se egy ATM (legutóbb, mikor otthon jártam - hiába volt pénz a számlámon bőven - a szüleimtől kellet kunyerálnom buszjegyre).
Itthon jelenleg teljesen random, hogy mivel hogyan fogsz elhelyezkedni, hogy fogsz keresni. Az eredeti szakmám simán leírom privátban, nem azzal helyezkedtem el, és politikai okok miatt nem. Viszont, amit számít, hogy élvezed-e majd azt, amit csinálsz, az számít. Én másfél évig laktam együtt egy emberrel, aki vendéglátózott, a négyszeresét megkereste az én diákbéremnek, de közben minek nap piált vagy tépett, nyugtatókon élt, és mindig annyira feszült volt, hogy kb. nem lehetett hozzászólni. Az én munkám is elég stresszes, de olyan szinten azért sosem vagyok, mint ő. És ez baromira számít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!