Egyetemisták! Titeket milyen összeggel támogatnak havonta a szülők? Van félretéve pénz a jövőtökre, hogy tudjatok majd lakást/házat venni? Esetleg vettek is nektek?

Saját lakásban élek (igen, ők vették nekem), nehéz szakra járok (orvosi), nehezen megoldható lenne, hogy dolgozzak mellette, de egyébként is szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleimnek nem esik nehezükre, hogy támogassanak, szóval mindent ők fizetnek.

A rezsi kb. havonta 30-(40?) ezer. Hetente járok haza, és hetente is adnak nekem pénzt, ez nem egy fix összeg, attól függően változik, hogy mik a terveim a következő hétre, van-e valami, ami megdobhatja a kiadásaimat (pl. félévek elején nagy mennyiségben egyszerre jegyzeteket, könyveket venni, bérlet vásárlás, fixen betervezett program, stb...). Ez általában heti 10-20 ezer közötti összeg, plusz ezen felül néha együtt is el szoktunk menni vásárolni (kb. havonta 1x).

Szerintem átlagosan olyan 90-100 ezer forintból jövök ki nekik havonta.

Apa által vett lakásban éltem fősulis koromban, a rezsit fizettük barátommal, a lakáshitelt Apa fizette, illetve azt is, hogy eljárjak suliba Pestre.

A diákhitelt felvettem, de végül visszafizette nekem azt is.

-Hetente kapok 20 ezret (25-öt, ha bérletet kell vennem). Ebből fizetem a kajálásokat (étteremben), bevásárlásokat (Tesco házhozszállítás), taxit (este 10 után már nem szeretik, ha tömegközlekedek) és néha 1-1 bulit, mozit, borozgatást.

-Autóval járok Budapestre, mielőtt elindulok otthonról, teletankolja nekem apa az autómat, itt már nem nagyon kell ezzel foglalkoznom. Mert alapból közel lakom az egyetemhez, nem igazán mozdulok ki a kerületből, csak ha szükséges.

-2 hetente járok körmöshöz, pilláshoz otthon, azt anya rendezi előre mindig.

-Anya kb havonta 1x jön hozzám Pestre, olyankor csajos hétvégét tartunk, wellnessezünk, elmegyünk egy spa-ba, vásárolgatunk és olyankor televásárolja nekem a kamrát, hűtőt, így hétközben igazából csak a kisebb, romlandó dolgokat rendelem, veszem meg. Pl szalámi, felvágottak, joghurtok.

-Nem nagyon szoktam félretenni (nincs is miből ugye), de ha kell valami nagyobb dolog, általában megkapom (nyilván az ésszerűség határain belül).

Igen, kaptam lakást, függetlenül attól, hogy nem Pesten tervezem a jövőmet. Befektetésnek is megéri, egy ilyen lakást 300-350 között adnak ki a környéken, bútorozatlanul.

Heti 10.000Ft+minden pénteken dolgozok az 5.000Ft és ha kell valamire akkor persze mindig segítenek. A munkára sem lenne feltétlenül szükség de szeretem amit csinálok, néha várom is a pénteket mert akkor kicsit felszabadulok. Azt a pénzt pedig jobban értékelem bárminél amiért megdolgozok.

Imádom az autókat nekem is van egy. Szülöi és saját pénzből. Egyszer volt egy motorcsere az egyik előző autómban. Álmomban sem gondoltam volna, de azt is fizették (ez közel fél millióba állt meg). Alapvetően szerencsésnek érzem magam. De nem szórom a pénzt. Nekem autóm van de nincs 400.000 ezer forintos telefonom, és van akinek egyik sincs, mégis elvégezte az egyetemet. Én a nagyszülőmnél lakok, innen 5km az egyetem, kocsival vagy busszal járok, ahogy éppen kedvem van, ez nem meríti ki a spórolás fogalmát 4 ezer forintos bérlet ár mellett max havi 2 ezer forinttal drágabb a kocsi, de busszal ihatok egy sört vagy bármi :)

Első fél évben kaptam durván 50 ezret lakhatásra. Azóta semmit.

Lakás vásárlás úgy néz ki, hogy 2 mérnöki diplomával 2en 15 év alatt tudtunk összeszedni annyit, hogy egy nem túl jól megközelítéssel rendelkező külvárosi részben tudtunk 20 éves hitelre venni egy házat úgy, hogy külföldi, be nem jelentett 6 milliós kölcsönt még fel kellett venni az önerőhöz.

Ha a pénz kell, külföldre menj dolgozni, itthon nehéz fizetést is kapni.

Örülni fogok, ha az abuzív apám nem indít szülő tartási pert ellenem, amire minden joga megvan, hiszen csak ököllel verte véresre a családot, és én tehetetlen voltam közben, de az állam védi őt. Na jó ennyit a hulladék szülők és a megkeseredett, vacak fizetésből elő átlag emberről, aki napi 12 órát dolgozik és kesereg, hogy nincs pénze, de olcsóbb fizetnie a hitelt, mint az albérletet, de így röghöz köti magát és elvágja a saját szabadságát.

Havi 45 ezerrel, plusz a szükséges ruhák, cipők költségével. Kollégiumban lakom, de gyakran járok haza, sok kaját otthonról hozok. Emellett pedig lakástakarékba tesznek nekem félre, ez őszintén szólva nem tudom, hogy mennyi lesz, ha majd hozzáférhetek, azt mondták, egy lakás ára nem jön össze belőle, de a barátoméval közösen már kijöhet (neki is gyűjtenek).

Van félretett pénzem, de az valójában semmire sem lenne elég az életben (kb 5-600 ezer), majd ha igazán pénzt keresek, akkor fogok rendesen félretenni, most éves szinten már nem sokat teszek el, mert ami a havi bontásban megmarad, elutazom.

Egyébként annak ellenére, hogy a szüleim eltartanak, és minden kiadásomat fedezik/fedeznék ha kérném, szerintem jó ember vagyok, és meg tudok dolgozni a pénzért (mellesleg meg is teszem, sokadik féléve a maximális tanulmányi ösztöndíjat kapom, és most az egyetem mellett dolgozom is) . Tisztában vagyok vele, hogy szerencsés helyzet az enyém, és azt is látom, hogy mennyi mindent kell még tennem azért, hogy én is megadhassam ezt a jövendőbeli gyerekeimnek. A szüleim finoman szólva sem jómódból származnak, rengeteget dolgoztak azért, amit elértek, és egyébként még minket a testvéremmel sem a jómódba vállaltak, úgyhogy van előttem példa.

Senkinek sem kellene annyira általánosítania.

Akinek a szülők vettek ingatlant, az évtizedeket nyert. Ettől pont jobb ember lesz. De nem az ő érdeme. Ezért lehet rá irigy bárki, ami érthető. De ez max az élet igazságtalan része és semmi köze az egyénhez. Ha szegénynek születtél, mint én, 5x annyit kell teljesítened, hogy elérd azt, amit más munka nélkül is megkap. Ez a világ jelenlegi rendje. Főleg itthon. Németeknél, ha dolgozol, gyorsan normalizálódik a helyzet. Nálunk csak egyre nő az osztály különbség.

Bocsi az offért.