Csúszok az egyetemen, és egyáltalán nem megértőek vele kapcsolatban. Mit tegyek?

"akadnak kivetelek, nyilvan te vagy az egyik"

Nem gondolom, hogy kivétel lennék, nem látok semmi összefüggést az egyetemi jó tanulóság és a való életben boldogulás között (fordítva sem, egy jó tanuló ugyanakkora eséllyel lesz sikeres).

"Szerencses vagy a munkahelyeddel, de nincs minden munkahelyen igy es nem adott mindig a lehetoseg az azonnali valtasra mert valami nem tetszik. "

Nem szerencsés vagyok, hanem bizony helyén kezelem a dolgokat, el sem vállalnék olyan munkát, ahol a főnök tizedét megengedné velem szemben, amit egy átlag egyetemi oktató megenged magának a hallgatókkal szemben. Nem az első munkahelyemen vagyok egyébként, és egyik sem volt tökéletes, de mindenhol emberbe vettek.

"A lustasagot en nem ertem meg, mert van ugy hogy munkaban sincs kedvunk valamit megtenni mert szerintunk ertelmetlen vagy rossz a rendszer megis meg kell csinalni. "

Szerintem meg ha többen mondanák meg a véleményüket az értelmetlen, logikátlan munkahelyi módszerekről, protokollokról, ahelyett, hogy kritikanélkül kövessék, jobb lenne a világ.

"Ertem h neked most van egy jo helyed, ertem h mindenkinek az a vegcel hogy ilyen helyen dolgozzon, de nem lehet megfutamodni, sirankozni, nem megcsinalni feladatokat adott munkahelyen, csak mert az pont nem a legjobb es epp nekem nem tetszik a feladat. "

Ha nem tetszik a feladat, akkor is megcsinálom, mert abból élek. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mit csináltam egyetemen. Az más, ha értelmetlen, logikátlan módszert kellene alkalmazni.

"Es nem minden munkahelyen lehet kerdezni, otletelni."

Azt a munkahelyet ott kell hagyni. Ha nem mindent kritika nélkül elfogadó droidokat képezne az oktatási rendszerünk, tönkre is mennének.

"Most en is olyan helyen dolgozom mint te, de dolgoztam sok olyan helyen is h hiaba volt valami ertelmetlen (pl excelbol ctrl c+v vel csinalni listat 300 főbol, amikor a programozo kb 10 perc alatt ir erre egy script-et, akkor is ez volt) es nem lehetett vinnyogni, meg azonnal felmondani,mert mondjuk ott volt az alberlet, a telefonszamla egyeb kotelezettsegek. "

Akkor keresni kell közben másik munkahelyet, majd felmondani,nha megvan, illetve tartalékot felhalmozni munkakeresésre.

"Ezzel arra akartam celozni, h a kitartas fontos es nem lehet mindig kifogasokat keresni. Mert oke itt tologatod a kreditet, sok munkahelyen meg megkoszonik a reszvetelt es viszlat."

Semmi alapja nincsen annak, hogy aki pöccre megcsinálja az egyetemet, az kitartóbb lenne.

22:

Egyén függő. Én még nem találkoztam olyan szakkal, ahol senki sem dolgozott a képzés alatt, csak nehezebb szakon kevesebben.

21,

"nem látok semmi összefüggést az egyetemi jó tanulóság és a való életben boldogulás között" - én sem, a felelősségvállalás és életben való helytállás között látom az összefüggést, hogy vinnyogok és sajnáltatom magam, vagy vállalom a felelősséget hogy én csesztem el hogy itt tartok, és teszem a dolgom. (én senkit se érdekel milyen a tanár, gondolom más is jár arra az egyetemre, arra a szakra, gondolom van akinek sikerült a tárgy tehát, nem teljesíthetetlen)

"el sem vállalnék olyan munkát, ahol a főnök tizedét megengedné velem szemben" - ha a munkavállalás pillanatában a szüleiddel élsz vagy valakivel, aki eltart akkor nem. Ha választhatnál, hogy holnap az utcán találod magad mert nem tudod fizetni a bérleti díjat, akkor nem lehetne megengedni a válogatás luxusát.

"Szerintem meg ha többen mondanák meg a véleményüket az értelmetlen, logikátlan munkahelyi módszerekről, protokollokról, ahelyett, hogy kritikanélkül kövessék, jobb lenne a világ." - egyetértünk, csak ehhez kell először is egy széles körű szakmai tudás, ha emiatt kirúgnának akkor találjak másik munkát rövid időn belül mert a számlákat fizetni kell. Amig ez nincs és majd kiesik kérdező az egyetemről nulla tapasztalattal, és mondjuk pont nem találja magát egy hasonlóan jó munkahelyen, akkor mi történik?

"Ha nem tetszik a feladat, akkor is megcsinálom, mert abból élek. "- Ha nem tetszik az egyetemen egy tárgy, amit be kell magolni, bemagolom, mert abból fogok élni. (Vélhetőleg.), hogy van diplomám és ezért tudok olyan állásra jelentkezni, ahol ez követelmény.

"Azt a munkahelyet ott kell hagyni."- igy van ha erre VAN LEHETŐSÉG.

"Akkor keresni kell közben másik munkahelyet, " - Így van. Viszont amíg nincs meg a másik addig OTT kell dolgozni és AZT kell csinálni, és ÚGY ahogy ott elvárják, tetszik vagy sem. Értelmesnek látom vagy sem a rendszer működését.

"Semmi alapja nincsen annak, hogy aki pöccre megcsinálja az egyetemet, az kitartóbb lenne." - Eközött valóban nincs összefüggés. Nem is ezt mondtam. Az összefüggés ott van, hogy járok egy egyetemre x éve (legalább 2) elcseszem az első a második félévet és felhalmozok (3-4 -5 tárgyat) ki ne találjuk hogy ott mindenhol szemét a tanár és csak engem buktat... (ergo teljesithető) a sok csuszás miatt másik félévben az ideális 30 helyett nekem 45! kreditem van. majd persze a nehéz tárgy nem sikerül, és ahelyett hogy megérteném, mi baja a szüleimnek, elmondanám, hogy bocsánat ezt elcsesztem tudom, még televinnyogom az internetet, hogy de szemetek a szüleim. Akiben van küzdőszellem és kitartás, az nekiáll és tanul. És megcsinálja. Mert gondolom, van aki végez azon a szakon. Van rengeteg végzett mérnök az országban, nem a NASA-nál dolgozik épp kérdező.

Az oktatási rendszer kaki -igen.

A munkáltató sok helyen egy idióta aki visszaél a helyzettel - igen.

És akkor mi van? Ez mire mentség. A világ nem igazságos. Vagy akarsz valamit elérni (van kitartásod és megteszed érte amit kell, ha kell ökörségeket betanulni vagy nincs) És bármilyen helyzetben helyt kell tudni állni. Persze majd ha egyszer (ami soha nem jön el) lesz ebben az országban rendes oktatás, rendes munkamorál akkor nem igy lesz. De most ez van. Nem lehet addig sem a csodát várni, ami ahogy nézem nem jön el ebben az országban sosem. (Éltem két másik országban is, mielőtt kezdenénk, hogy nem tudom hogy van máshol.)

Sok szak eleve úgy van tervezve, hogy kb. 1-2% végez időben, azok sem feltétlenül q legjobbak, utólag meg egyáltalán nem bánom, hogy csúsztam, sokkal többet nyertem az így felszabaduló idővel, amit gyakoenokként cégnél dolgozva töltöttem el, mint hogy jobban megfeleltem volna egy-egs egységsugarú oktató elvárásainak. Vannak dolgok, amelyekben érzem, hogy a saját hibam, felelősségem, az egyetem nem tartozik ezek közé.

Mint írtam, ha holnap elveszíteném a munkámat, van tartalékom, és amúgs is hamar találnék másikat. Ha van valami, ez bizons tényleg csak magamon múlik, az is hogy képzek-e tartalékpt, az is, hogy képzem-e magamat a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelve.

Nem, ha nem tetszik a tárgy, attól még van értelme megérteni, megtanulni. Annak nincs értelme, hogy bemagold. Volt amit magolni kellett volna, én nem tettem, inkább értő módon tanultam, ami miatt csak sokadszorra mentem át, ezt sem bánom.

Az oktatási rendszer, és egyes munkahelyek meg épp az általad képviselt szervilis hozzáállás miatt olyan, amilyen. Csak rajtad múlik, hogy alkalmazkodsz, vagy inkább azt csinálod, ami neked jó. Eláulom, sokkal több kitartás kell, ha nem a szervilizmust választod, robotként magolni bárki képes, a lusta is.