Szeretném megtartani a babát de tudom hogy a szüleim minden áron rá akarnak majd beszélni az abortuszra. Én leszek számukra a család szégyene. Hogyan kéne higgadtan kezelni a dolgot?

Kisvárosi, összetartó, de elég konzervatív a családom. Számukra az élet rendje: diploma, házasság, gyerekek (a testvéreimnél pont így történt.) És tőlem is hasonlókat vártak volna el. A szüleim támogatják a taníttatásomat, de cserébe azt várták volna el hogy lesz egy jól kereső munkahelyem vagy hogy valamiféle karriert csinálok. DE!

Én viszont itt vagyok 22, lassan 23 éves egyetemistaként. és most tudtam meg hogy a szerelmemtől 8 hetes terhes vagyok (akit nem ismernek a szüleim, mert pár 100 km-re élek otthonról)

A szüleim hozzáállása ez lesz: az abortuszon kívül nincs más elfogadható megoldás, nincs itt a gyerek ideje, elrontom az egész életemet, a semmire szülök gyereket, és még szégyellni is fognak mert "híre megy", felelőtlenek vagyunk stb...

Amiért képtelen lennék elvetetni:

Az egyik testvérem most kismama, a másiknak a pár hónapos gyerekét 2 hete fogtam a kezemben. És imádom őket.

Ismerem magam annyira hogy tudom, egy abortusz után egy életen át gyötörne a fájdalom, akár lenne később gyerekem, akár nem.

A párom akit szeretek mindenben támogatna (neki egyértelmű volt hogy meg szeretné tartani a gyereket, ami megerősít hogy mellettem lesz)

A félelmeim:

-Hatalmas felhajtás veszekedés, mert el fogják várni hogy úgy döntsek ahogy szerintük helyes. (abortusz)

-Nem szeretném hogy a bennem növekvő kis emberkére is hatással legyen az ezzel járó stressz.

-A szüleim nem tudnának ugyanúgy bánni az én gyerekemmel mint a többi unokájukkal mert azt hiszik csak elrontja az életemet.

-Nem szeretném ha rossz kapcsolatom lenne a családommal, mert fontosak nekem.

A kérdésem pedig arra irányul, mégis hogyan fogadtassam el velük hogy mi döntöttünk, és hogy vita, csúnya beszéd, a másik megbántása, és az abortusz témakörét kerülve elfogadják a tényeket???

Higgadtan kell közölnöm és magabiztosan a tényeket, el fog mondani miért döntöttünk így. De akinél hasonlók történtek nagyon örülnék ha elmondanák ki hogyan élte meg ezt, és mit szólt a család.