Szeretném megtartani a babát de tudom hogy a szüleim minden áron rá akarnak majd beszélni az abortuszra. Én leszek számukra a család szégyene. Hogyan kéne higgadtan kezelni a dolgot?
Kisvárosi, összetartó, de elég konzervatív a családom. Számukra az élet rendje: diploma, házasság, gyerekek (a testvéreimnél pont így történt.) És tőlem is hasonlókat vártak volna el. A szüleim támogatják a taníttatásomat, de cserébe azt várták volna el hogy lesz egy jól kereső munkahelyem vagy hogy valamiféle karriert csinálok. DE!
Én viszont itt vagyok 22, lassan 23 éves egyetemistaként. és most tudtam meg hogy a szerelmemtől 8 hetes terhes vagyok (akit nem ismernek a szüleim, mert pár 100 km-re élek otthonról)
A szüleim hozzáállása ez lesz: az abortuszon kívül nincs más elfogadható megoldás, nincs itt a gyerek ideje, elrontom az egész életemet, a semmire szülök gyereket, és még szégyellni is fognak mert "híre megy", felelőtlenek vagyunk stb...
Amiért képtelen lennék elvetetni:
Az egyik testvérem most kismama, a másiknak a pár hónapos gyerekét 2 hete fogtam a kezemben. És imádom őket.
Ismerem magam annyira hogy tudom, egy abortusz után egy életen át gyötörne a fájdalom, akár lenne később gyerekem, akár nem.
A párom akit szeretek mindenben támogatna (neki egyértelmű volt hogy meg szeretné tartani a gyereket, ami megerősít hogy mellettem lesz)
A félelmeim:
-Hatalmas felhajtás veszekedés, mert el fogják várni hogy úgy döntsek ahogy szerintük helyes. (abortusz)
-Nem szeretném hogy a bennem növekvő kis emberkére is hatással legyen az ezzel járó stressz.
-A szüleim nem tudnának ugyanúgy bánni az én gyerekemmel mint a többi unokájukkal mert azt hiszik csak elrontja az életemet.
-Nem szeretném ha rossz kapcsolatom lenne a családommal, mert fontosak nekem.
A kérdésem pedig arra irányul, mégis hogyan fogadtassam el velük hogy mi döntöttünk, és hogy vita, csúnya beszéd, a másik megbántása, és az abortusz témakörét kerülve elfogadják a tényeket???
Higgadtan kell közölnöm és magabiztosan a tényeket, el fog mondani miért döntöttünk így. De akinél hasonlók történtek nagyon örülnék ha elmondanák ki hogyan élte meg ezt, és mit szólt a család.
A párom már nem egyetemista, van saját lakása, megfelelő és biztos jövedelme, ezzel nincs gond, mindent meg tudunk adni a picinek.
Másfél évem van hátra az egyetemből, amit a gyerek 2 éves koráig be szeretnék fejezni és utána dolgozni.
Az esküvőre mi is gondoltunk, az összeköltözést pedig minél hamarabb szeretnénk.
Mivel eddig már volt olyan barátom akivel problémái voltak ezért nem erőltettem a bemutatást. Annyit tudtak hogy randizgatok de nem részleteztem, mert szerettem volna elkerülni a kérdéseiket. (pont ezért mert gyakran azt szeretnék ha úgy csinálnám a dolgaimat ahogy ők elképzelik)
A válaszok alapján az tűnik a legjobb ötletnek ha minél hamarabb elkezdjük élni a közös életünket. (én szülői támogatás nélkül) arra koncentrálva hogy a gyereknek a legjobb legyen.
Nekem jövedelmem annyi lesz amit a gyerek után kapok, illetve van egy örökölt lakásom ami ki van adva.
Ahova szükség esetén tudnék költözni ha egyedül maradok.
Igen tudom hogy ez nem sok és bizonytalan, de szerintem rengeteg anyuka van aki a férje nélkül nem boldogulna, hiszen sokan 2-3-4-5 vagy több évet otthon vannak, és egyedül nem tudnának eltartani több gyereket.
válasza: válasza:Szia!
Szóval, az apuka örül a babának,a pénzügyeitek is rendben vannak ( egyikőtök biztos fizetést kap, neked is van valamicske bevételed a lakásból, mindkettőtöknek van saját lakása..ez így már több, mint amennyivel sok korotokbeli belevág a családalapításba..)
Szeretitek egymást....
Gondolom, a parod tudja, miért nincs bemutatva otthon, milyen a szüleid hozzáállása..ezt figyelembe véve, beszéljétek meg, hogy legalább a kezed kérje meg, lehetőleg még a héten :D nem kell naaagy bulit stbt csapni köré.
Otthon te pedig elmondod, hogy van egy több éves kapcsolatod, de a távolság miatt, plusz féltél, mit szólnak majd - a múltra való tekintettel- így nem merted bemutatni, de nagyon szeretitek egymást, összeköltöztetek és összeházasodtok. És bemutatod, a pasid meg felkészül, hogy a lehető legjobb színben tűnjön fel.
Ez sokk lesz és balhé, de megemésztik.
A babát pedig, 1-2 hónap múlva, akkor mondd el, amikor már muszáj. Így a becsületeden sem esik csorba..hiszen a jegyesedtől van ;) és így anyádat se szólja meg sem a fodrász, sem a boltos :D
( azt konkrétan ne említsd, hányadik hétben vagy, mert kiderül a turpisság)
Persze, választhatsz masik módot, de a szüleid úgyis megtudják.
És ne legyen lelkifurdalásod, hogy szembe mész velük az abortusz ügyben. - a gyermeked élete a tét :)
Amúgy, gratulálok a babához! :)
válasza:
válasza: válasza: válasza:Priorizálni kell. Sajnos el kell fogadni, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, ez nem fog működni.
Ha a szüleid ennyire ellenzik a saját unokájukat, akkor még szerencse is, hogy ennyire messze laksz tőlük.
A tanulmányaidból mennyi idő van hátra még?
Be tudod fejezni szülésig, vagy nem?
Akár halaszthatsz pár évre, aztán meló mellett befejezed. De ha a közös sorsotokban a családalapítás van, akkor most az a legfontosabb.
A saját elveihez mereven ragaszkodó szülő legnagyobb leckéje az, ha a gyereke meri a saját útját járni.
Ebben a videóban választ kapsz te is, a szüleid is, a válaszolók is és a korlátolt ítélkezők is
válasza:Szerintem a szüleid véleményénél sokkal fontosabb dolgok is akadnak egy gyerekvállalásnál. Húzós lesz, ha a legkisebb problémánál elakadsz.
Mit szólnak majd hozzá a szüleid? - itt Te is szülő leszel, ugye érted?
válasza:Amiket leírtál, az alapján sokkal jobb esélyekkel indultok az életnek, mint az emberek 80%-a. Ha kitartotok egymás mellett, és szeretitek egymást, azt mondom, semmi sem lehetetlen...
Sok sikert kívánok nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!