Jó körülmények, de szülőkkel fiatal felnőttként, vagy albérlet, munkahely, "nehézazélet"?
Érdekelne, mit választanál, és az is, hogy ha az egyiket vagy a másikat, akkor miért éppen azt.
Adott egy átlag felett stabilan jövedelmező cég, ahol tag lehetsz, csak apád a főnök, ám stabil háttered van, kicsivel az átlag feletti fizuval, és viszonylag magas kerettel, amiket leköltségeltethetsz a céggel és nem a te pénzedbe kerül. Pl autó, telefon, laptop, net stb minden kiadással egxütt. Plusz többgenerációs nagy ház, hitelmentesen, ahol lakhatsz. A ház rezsije is a cégből megy. Egyedüli hátulütője, hogy így gyakorlatilag 0-24ben a szülőkkel vagy, kivéve, amikor munkán kívül van szabadidőd. Elmész otthonról vagy bekuckózol a lakrészedbe. Illetve vannak viták, hiszen egy apa, különösen ha főnök is, szeret kotkodácsolni. De összességében élhető, maximum nem felel meg az afféle sztereotíp "saját lábon állás"-nak, de mindened megvan.
Vagy:
Elköltözöl, mai magyar realitásos fizetéses munkahelyen dolgozol, albérletben laksz vagy lakáshitelt fizetsz. Vadidegen főnök rigolyáit nyeled. Autóra, telefonra, informatikára is csak az van amire telik a kisfizetésből. De cserébe elmondhatod magadról, hogy felnőttesen, önállóan élsz, a szülőkkel nincs vita mert csak 7vgn találkozol velük, de teljesen a magad életét éled.
Érdekelne, hogy kinek melyik a vonzóbb, ha módjában áll a kettő közül választani. És érdekelnek a miértek is.
Külön élet természetesen. A felnőtt élet egyik ismérve hogy az ember önállósodik és nem a szüli nyakán él.
De miért nem dolgozhatsz a családi cégnél úgy hogy nem otthon laksz?
Az utobbi, en nem hiszek, es nem is tapasztaltam sehol a jol mukodo tobbgeneracios megoldast.
Es valasztottam is, mar kamaszkent tudtam hogy ki fogok repulni a csaladi feszekbol, es ossze is jott, alberlet es hitel nelkul. Bar 2000-es evek elejen joval konnyebb volt felnottnek lenni.
18 éves korom óta nem élek otthon. Dolgozom, külön élet, albérlet.
Édesanyám folyamatosan lelki terrorban tartott, sajnos olyan szinten mélyre nyomott az évek során, hogy képtelen vagyok sokszor a mai napig elhinni, hogy valóban értékes ember vagyok. Ez talán abból ered, hogy ne tervezett gyerek voltam. Mióta a magam életét élem, kiegyensúlyozottabb vagyok. VAnnak problémák, igen. De közel sem olyan jellegűek, mint az "otthoniak".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!