Egyedülálló anyaként így hogy élhetek meg? Ti mihez kezdenétek? (böv. Lenn)

Ne megfelelő munkát keress, hanem bármilyet. Mellette tanulj.

Az apa miért nem fizet gyerektartást?

A gyerekfelvigyázást pedig kalákában más anyukákkal meg tudnátok oldani - egyszer te vigyázol az övére, máskor ő a tiedre.

Másfél év alatt már lassan leérettségiztél volna.

Dolgozni nem dolgozol, simán bejárhattál volna.

Érettségi nélkül sajnos nem sok esélyed van normális munkát találni.

Manapság az érettségi alapkövetelmény a munkaadóknál.

És ráadásul szakmád sincs.

Én nem akarlak hiú ábrándokba kergetni mert ilyen 8 osztályos végzettséggel csak egy gyárba fognak felvenni szalag mellé, de még az is kétséges. És ezzel is csak annyit fogsz keresni amennyibe egy pesti albérlet kerül. És akkor hol a többi megélhetéshez szükséges pénz?

Tehát nem tudsz válogatni ami neked megfelelőbb lenne.

Azt kell elvállalnod ami épp akad.

Én azt mondom szerencsés vagy viszonylag hogy a nagyszüleid élnek, mert nélkülük egyáltalán nem boldogulnál.

Sokkal ésszerűbb lenne ha hozzájuk is költöznél gyerekestül együtt. Így amit albérletre adnának azt a pénzt félre tudnád tenni. El tudnál menni dolgozni mert lenne aki vigyáz ovi után a gyerkőcre.

Kérd meg a nagyszülőket, hogy segítsenek a gyerekfelügyeletben. Másképp nem tudsz dolgozni.

Gyakorlatilag a végzettséged 8 általános. Az érettségivel szakma nélkül se fogsz többre menni.

Végzettség nélkül a következő jellegű munkákból válogathatsz: gyári munka, takarító, árufeltöltő, csomagoló, stb. Ezekre mindre jellemző, hogy több szakos munkarendben dolgoznak, és nem tolerálják, hogy neked van-e gyereked, mekkora, és ki figyel rá, ha beteg lesz.

Gyakorlatilag sza.rnak rá, hogy van magánéleted meg családod, pont olyan szinten fognak használni, mint egy gépet, és elvárják hogy minden nap pontosan megjelenj a munkában. Ellenkező esetben azonnal átveszi a helyed valaki más.

Másik jellemzőjük, hogy szánalmasan keveset fizetnek, úgyhogy egyedül nem tudsz albérletet fenntartani, rezsit fizetni, és etetni a gyereked.

Nem bunkózok, hanem azt akarom, hogy reálisan lásd a helyzeted.

A munkaügyi központban jelentkezz, és érd el minden áron, hogy elküldjenek valamilyen szakmát tanulni. Ez alatt jó esetben már kaphatsz egy kisebb összeget.

Keress lakótársat, aki segít a rezsit és az albérletet fizetni. Pl. egy másik egyedül álló anya gyerekkel ideális lenne. Segíthettek egymásnak a gyerekre felügyelni.

Szórd tele a környéket szórólappal, de okosan! Kérj meg valakit, akinek van nyomtatója, hogy segítsen.

Az egyiken az legyen, hogy takarítást vállalsz. A másikon, hogy gyerekfelügyeletet. A harmadikon az idősgondozás otthon, stb. Ha egyszerre szerepel mind, az nagyon kétségbeesettnek tűnik, és kevésbé profinak, tehát kevésbé hatékony.

Mindenkinek szólj, hogy munkát keresel. A boltban, az oviban a többi anyukának, a buszsofőrnek, bárkinek, akit rendszeresen látsz, hellyel-közzel ismersz, ne csak a családtagoknak.

Röviden ennyi.

Aztán reménykedhetsz.

Pestre akkor költözz, ha már van munkád, és pár napot le is húztál, bármennyi is az utazás egy nap.

Már bocs, de a csupasz se.ggedre, hogy majd csak kapsz munkát, arra nem érdemes felköltözni.

Tanulni pedig KELL. Nagyon sokan tanulnak munka mellett, és sokan dolgoznak suli mellett.

Amint van diákod, mehetsz a diákmunkás melókra is, hátha ott több esélyed van.

Kitartás és tanulj a hibákból!

Az érettségire forditottt idö nem pazarlás, enélkül semmilyen munkát nem kapsz, és amióta vársz arra, hogy hátha mégis, már félúton lennél az érettségi felé.

Pestre költözni nem érdemes, mert olyan munka, ahol rendesebb fizetést kapsz (amiböl szüken meg tudnátok élni) ott sincs sok, végzettség nélkül meg még kevésbé, viszont az élet (lakbér, rezsi) sokkal magasabb,ott még rosszabb lenne a helyzeted.

Nem pazarlás lenne leérettségizni, hanem valószínűleg az egyetlen reményed a jövőre nézve.

Másrészt pedig nehogy azt hidd, hogy Pesten könnyebb, itt sem tudnak az emberek elhelyezkedni, főleg nem egy egyedülálló anya, akinek még érettségije sincs. Ez kb. a legrosszabb kombináció, sajnálom, nem megbántani akarlak, hanem ez a tény.