Akinek irreálisan maximalista szüleo voltak, egyetemen os folytatták?

Bár régi kérdés, de az enyémek is ilyenek voltak. Még az 5-ös sem volt elég jó, mert miért nem 5*? Ha rosszabb jegyet hoztam, akkor ment az érzelmi zsarolás, nem szólok hozzád és társai. Egyetemen is nyomoztak a jegyeim után, ameddig nem cseréltem jelszót. Folyamatosan ment a basztatás, hogy miért nem 5-ös minden, hogy vesznek így fel MA-ra, hogy kapok majd munkát, a többieknek hogy ment és társai. Felírták maguknak, hogy mikor vizsgázom, és számonkértek mindent. De minden másban is ment a lelki terror; miért nem ülök a telefonon minden nap, miért nem hívom őket minden nap, ment a mártírkodás, hogy jajj ők nem mernek hívni, mert mindig bunkó vagyok velük. Miért nem utazom haza minden hétvégén, miért nem maradok ott 4 napot, miért nem ül a párom is náluk minden hétvégén, miért nem akarok én is kukutyinban élni, nem olyan rossz minden nap 2x1,5 órát ingázni. Amikor közöltem, hogy én tutira nem fogok visszaköltözni, ment az érzelmi zsarolás, hogy nekem semmit nem jelent a család, ezt a házat az ükapáim építették stb. Az első párommal is azért szakítottam, mert apámnak nem volt szimpatikus, ezért bosszúhadjáratot indított ellene, mi hónapokig nem beszéltünk egymással (egy fedél alatt éltünk), én meg bocsánatokat kértem, megalázkodtam stb. Végül nem bírtam lelkileg és szakítottam a párommal. Akkor még nagyon fiatal voltam. Szerencsére évek óta albérletben élek másik városban, bár még most is kapom a szemrehányásokat, már nem különösebben hat meg.