Ti mit tennétek abban az esetben, ha nem fogadják el a másságotokat a szülők?

Kedves Utolsó!

Ne játszd már itt a pszichológust, kérlek!

kedves uccsó: mennyivel jobb ha leszólom amiért ilyen stb. miért baj ha leírom ezt a gondolatmenetet?

Szerintem csak azért mert már többször van ilyen átalakítás még nem jelenti, hogy természetes és hogy mögötte nincs lelki probléma. Csak annyit tesz hogy megváltozott a társadalom és most már elfogadottabb ez az eljárás,de attól még nem lesz normális lépés egy ekkora színtű változtatás. Normális lelkületű ember ugyanis e nélkül is tud érvényesülni(lásd melegek/leszbik,cross dresserek stb.)!

Akkor tedd a mondataid elé, hogy Szerintem.

Mert így úgy tűnik, mintha valami pszichológiai szaktekintély lenne, akinek ez a szakterülete, olyan magabiztossággal diagnosztizálod a kérdezőt.

"Nem tudtad elfogadni hogy egy félszeg fiú vagy aki nehezen tud kommunikálni/beilleszkedni és képeztél magad köré egy falat. Azt hitted elvárják tőled hogy fiúsan viselkedj, de valójában te akartál görcsösen megfelelni"

Nos velem ez volt, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ne fiúként akarjak élni. Főleg, mert ugye a lányokat szeretem. Az ilyen esetben tényleg a görcsösség forrását kell megkeresni, ott lehet változtatni a dolgokon, a probléma gyökerénél.

"Élőben" még nem találkoztam olyan esettel, mint a kérdező, de elfogadom, hogy lehet ilyen probléma. Ha az orvostudomány kínál erre valamilyen megoldást, akkor azzal lehet élni. De mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vállal-e egy ilyen beavatkozást, annak minden testi, lelki, és esetleg metafizikai következményével együtt. Én személy szerint nem értek egyet az ilyen műtétekkel, de mondjuk a mellplasztikával és hasonlókkal sem. De ha valakinek ez valóban megoldja a lelki problémáját, akkor végül is miért ne élhetne a lehetőséggel.

Viszont ez a probléma a társadalom nagyon kis részét érinti. Felmerült itt ellenérvként, hogy a többségre "rá akarják kényszeríteni" ezeket a dolgokat, a problémás eseteket a normális egy változataként beállítva. Őszintén szólva ebben én is látok némi igazságot. A gender-elmélettel bizonyos körökben a jelentőségét jóval meghaladó mértékben foglalkoznak, és a társadalom formálásának eszközeként, a hagyományos értékek elleni küzdelem egyik "fegyvereként" használják fel azt. Ez a fajta harcias hozzáállás érthető módon egyre inkább ellenreakciókat szül, ez pedig az olyanoknak árt, mint a kérdező, akinél valószínűleg tényleg szükséges volt ez a beavatkozás, de az esete elkerülhetetlenül összemosódik a társadalmat és az erkölcsöket elvakult módon alapjaiban átformálni akarók törekvéseivel.

akkor most minden gondolat elé tegyem oda, hogy szerintem? te minden kommented elé odateszed? XD

A műtéttel magával nincs bajom, ilyenkor nem árt ha az ember a lelke mélyére néz, hogy miért tettem ezt? és lehet hogy szülői hiba miatt, lehet hogy trauma, az is lehet hogy csak szimplán rossz énképe van saját magáról, mindegy honnan nézi magát talál valami kivetnivalót.

Megsúgom kamaszként én sem tudtam beilleszkedni, nem voltam elég lányos.Marhára görcsöltem azon hogy megfeleljek, aztán felnőttként rájöttem hogy nem izgat. Úgy öltözködöm, mozgok és viselkedem ahogy kedvem tartja. A jó közérzethez nem kellett egyáltalán kés alá feküdnöm és azóta is inkább fiús ruhákat viselek és nem keresztbe tett lábbal ülök (most leegyszerűsítettem a gyengébbek kedvéért). Ki lehet teljesedni műtét nélkül is, persze a gyengébb jellemeknek már csak a kés marad.