Ti mit tennétek abban az esetben, ha nem fogadják el a másságotokat a szülők?

#29.

"Ezen a fejlettségi szinten állnak eme témában, ez van."

Na azért álljunk már meg egy szóra! Ez határozza meg a fejlettségi szintünket, hogy az összes baromságot és hisztit el kell fogadnunk? Minél szürreálisabb a dolog, annál fejlettebb aki elfogadja? Vagy hogy van ez?

Kb. ugyanannyi komment volt melletted, mint ellened. De te egy magasabb szintről csak úgy osztogatod a plusz pontokat, hogy kinek van igaza.

Mi értelme volt a kérdésnek? Te már saját magad elítélted apád, és szerinted nem vagy szégyellnivaló.

Minek írtam én, és 73%-os kolléga, ha te kirekeszted a heteroszexuális embereket és letojod a véleményüket? :D

Kicsit feltűnősködni szerettél volna, hogy ha már ezt a hatalmas teljesítményt letetted az asztalra, hogy átoperáltattad magad, akkor mindenki lássa már, hogy létezel... :D

Tény hogy néha az ilyen sajátosságok tolerálásához kényelmetlen igazodnia a többségi társadalomnak, de idővel ez is menni fog. Sok helyen pl. már koedukáltak a WC-k, ahol csak kis fülkék vannak. Nekem ez még nagydolognál kellemetlen lenne.

Nyári fesztiválokon már most sem balhézik senki, ha csajok férfi WC-t használják, ügyesebbek a piszoárt is úgy, hogy mellettük éppen egy srác vizel. A zuhanyzók is egyre inkább koedukáltak lesznek, ahogy a szaunák is azok, sokan nagyon lazán használnak csak szaunatörülközőt. NDK túristák 30 éve simán takargatás nélkül cseréltek fürdőruhát strandon.

Sajnálom, hogy ilyen az apád, meg azt is, hogy a kommentelők egy része szintén. A transzszexualitás létező dolog, nincs vele semmi gond, sose érezd így.

Miért kéne szégyellnie magát egy embernek azért, ahogy érez, amivel konkrétan senkinek nem árt? Igenis elmaradott az az ember, aki bárkit képes a szexuális orientációja miatt elítélni. Amúgy szülőként ennek annyira egyszerűnek kellene lennie, szeretem a gyerekemet, aztán kész.

"nem tudtam soha olyan fiú szerepet eljátszani amit a társadalom elvárt volna tőlem. Számomra idegen volt a fiú lét és annak szerepjátszása."

Ezzel így voltam én is. Csakhogy én lányokra vágytam, de piszkosul. De ez nem jött össze, és nem is értettem, mi a baj velem. Nem voltam ugyanis kövér, szemüveges "bénagyerek", kinézetre legalábbis. A szüleimnél nem az elfogadás volt a probléma, hanem hogy nem értették mi bajom van. Igaz, nem is nagyon nyíltam meg feléjük ebben az irányban. Utólag már tudom, hogy nekem nem elfogadásra, türelemre vagy hasonlókra lett volna szükségem, hanem egyszerűen arra, hogy valaki addig verjen és rúgjon, amíg meg nem tanulok férfiként viselkedni.

Elnézést, hogy ezt leírtam, tudom, hogy a kérdező problémájához ez közvetlenül nem kapcsolódik, de az idézett mondat kihozta belőlem.

Elfogadnám, hogy nem fogadnak el.

Mást úgysem tudsz tenni. Ne erőltesd, szüleid is emberek, ők valószínűleg traumaként élhetik meg.

Annyit tudok tanácsolni, hogyha te így vagy boldog, ne rágódj ezen. Ők ilyenek, te meg így vagy boldog, legyen neked ez a legfontosabb!