Kimerültség határán vagyok, mégis anyukám elvárja, hogy idős korára gondozzam a telkét?

Van 3 kisgyermekem, akik mellett 4. éve dolgozom. 4.30kor kelek és este 18 körül érek velük haza. Férjem minimálisan segít, 6 napot dolgozik a hétből, este 7 után ér haza. Enyém a házimunka, 1500m2 kertészkedés, gyerekek ellátása, minden és a munkahelyemen is keményen teljesíteni kell. Napi 4 órát utazunk. Anyukám igazán sohasem segített, merthogy idős és egyébként is "magadnak szülj kisanyám" volt végig. Azaz nyaranta iszonyat táborozási díjakat fizettem, betegállomány, szabi mind rám hárul és a férjemre, akik nem a gyermekeim apukája. Anyu beteg lett, nem tudja gondozni a telkét és elvárja, nem segítséget kér, hanem azt mondja, hogy az ő ideje eljárt és köteles vagyok a kertjét/kertünket már én gondozni. De nem fűnyírásról van szó, hanem komolyabb házfestés, víz visszaállítása, metszés, minden egy nagy telken.

Bő egy éve költöztünk mi ide a családommal, 90km-re a régi telküktől. Vajon hogyan lehetne megoldani a segítséget, hogyan segítsek 3 kisgyermekkel, hulla fáradtan, kimerülten, a heti munka után? Nem elég neki a fűnyírás, arra ki se menjünk, ezt mondja....Lelki terrort érzek és mérgezőséget részéről, és őszintén ledöbbent. Ő az elmúlt 10 évben egy-egy alkalmon kívül semmiben sem segített, pedig akkor 60 körüli volt. Én minden évben segítettem/segítettünk, de elköltözésünk óta konkrétan túlélek, örülök, hogyha a gyermekeim életben vannak és a munkahelyemen is tudok teljesíteni, ami elég felelősségteljes. Eladni nem hajlandó a telket. Mit gondoltok erről az egészről?