Megmondjam, hogy a barátnőm egy k. va? Vagy mit csináljak, hogy ne hozzá legyek mindig hasonlítva?

Még a gimnáziumban lettünk jóban. Mindig törtető volt, önző, nála az első 10 helyen a fontossági sorrendben saját maga áll. De ez már ott tart, hogy szinte az összes "barátsága", kapcsolata érdekből van. Egy szegény, vidéki családban nőtt fel, de mindenkinek előadja, hogy az apja gazdag magyar vállalkozó, az anyja meg külföldön él és hogy onnan támogatja, meg együtt utazgatnak.

Mindenkinek hazudik gátlástalanul, hogy előrébb jusson, ha meg koppan, akkor összeomlik, öngyilkossággal fenyegetőzik. Most van három "barátja", ebből egynek felesége is van.

Az egyik fizeti neki az albérletét, rezsivel együtt, a másik viszi magával külföldre. A harmadik is támogatja anyagilag elég rendesen. Szóval neki igazából semmire nem kell költsön... A szüleim pedig folyton vele példálóznak, hogy milyen jól csinálja az életét és hogy dolgozik az egyetem mellett, meg én miért nem találok ilyen jól fizető állást (a szüleimnek azt adta be, hogy ő az egyetem mellett dolgozik és magának fizet mindent...).

Én egyetemre járok, mellette heti 12 órában vagyok gyakornok és jár hozzám 5 általános iskolás angol órára. De ezzel nyilván nem leszek milliomos, és én pofátlanságnak érezném, hogy egy olyan férfitől fogadjak el százezreket, akit amúgy nem szeretek... Támogatnak a szüleim, meg fizetnek mindent, ha kérek pluszba pénzt, adnak.

Csak néha megjegyzik, hogy "bezzeg xy", meg hogy én miért nem haladok úgy, mint ő. Sosem mondtam nekik, miket művel, mert úgy gondoltam, nem tartozik ez itthonra. De már sok.

(Legjobb barátnőről van szó amúgy, 20-23 évesek vagyunk.)