Megmondjam anyának, hogy kicsit sok a segítsége? Vagy mit tegyünk?

Megértelek, persze azért közben szerintem örülj neki, valakinek semmi segítsége nincs.

Mond el neki normálisan hogy kicsit sok amit csinál és hagyjon titeket, ne jöjjön olyan sűrűn, ne pakoljon, ne rendezkedjen. És hogy nem akarod ezzel megbánatni de hagyjon titeket levegőhöz jutni.

Mindenképpen beszéld ezt meg vele, mert folytonos konfliktus lesz belőle. Köszönd meg neki a sok segítséget, de legyél határozott. Valahogy így: "Anya, nagyon hálás vagyok a sok segítségért, de már egyedül is megy nekünk. Légy szíves ritkábban gyere látogatóba, mert szeretnénk csak hármasban is lenni a picivel. Remélem, megérted." Valamit még finomíthatsz a "ritkábban gyere" részen, de nekem ennél jobban nem ment. 😞

20N

Ezt mindenképpen meg kell beszélni.

DE, hogy öt is megértsd. Te szinte gyereként lettél terhes. Még 2 éve talán a fenekedet is kitörölte, ma meg már önálló családod van. Ez neki is nehéz változás. Söt neki talán nehezebb is mint neked. Mert elég fiatalon nagymama lett.

Ha nincsen kisebb testvéred, akkor pont abban a nehéz korszakban is van, hogy a gyerekei kirepültek, akkor most kirül is gondoskodjon? ÈS ekkor te szülsz neki egy unokát aki pótol titeket, tud valakiröl végre gondoskodni!!!

Ezek az ö érzései.

Ezeket ne sértsd meg, de beszélj vele. Találjatok ki egy jó megoldást. Pl Heti 1-2 nap amikor ö vigyáz a gyerekre, te mehetsz amerre akarsz. De a többi napon úgy jöjjön csak fel, ha valami fontos dolog van. Te szabad kezet adsz ezeken a nagymama napokon neki, de ö meg kevesebb jár hozzátok.

Ha ráförmedsz akkor sértödés lesz, foggalma sem lesz mikor jöjjön, mit csináljon. A lényeg, hogy találjatok ki egy kompromisszumot, amiben neki is nagy szerepe legyen. Èrezze, hogy fontos. Ès az is lesz, mert te nagyon fiatal vagy, gondolom most nem sorozat szülésbe kezdesz, hanem 1 év múlva el kell kezdened az életedet, és akkor kell aki vigyázzon a gyerekre.

Én nem ennyire fiatalon vállaltam babát, de ugyanilyen gondoskodó és fiatal (nagyon aktív 50-es) nagymamát kaptunk. Még a terhesség vége felé több körös ismétléssel meggyőztünk mindenkit, hogy az apuka 3 hétig velünk tud lenni, ha szükséges és önállóak vagyunk annyira, hogy ha gyereket vállaltunk, képesek leszünk ellátni. Súlyos konplikációk voltak a császárműtétem után, csak kb 2 hónappal később tudtam egyedül fürdeni, de ettől függetlenül a kislány hihetetlen jól fejlődött, nyugodt és vidám azóta is.

Azért hallgatom, hogy mi van ha, ... Aggódnak már megélt lehetséges bajok miatt, de én igyekeztem azzal ellensúlyozni, hogy nem feleslegesnek mondtam őket, hanem megköszöntem és elmondtam, hogy a szakemberek (védőnő, gyerekorvos) tanácsait követem, akik rám bízták a feladatokat; ha nem megy, úgyis kérdezek.

Vannak hagyományra alapuló dolgok, azokban a mamákat veszem elő, akkor ők mutatják meg, de nem ők csinálják mindig.

Nem volt könnyű menet és valamilyen szintű megbántottság maradt bennük, de próbálom megértetni velük, hogy szeretnék olyan jó anya lenni, mint ők voltak. Én ezt tanulom, ők a nagymama szerepet, küzdjünk együtt. :)