Megmondjam anyukámnak, vagy inkább ne?
2 hét múlva leszek 18 éves. Több, mint 2,5 éve vagyok távkapcsolatban, eddig havonta, nyár óta pedig hetente-kéthetente találkozunk de csak pár órára. Idén együtt nyaraltunk, akkor aludtunk először együtt, de hiába kívántuk egymást, nem történt meg.
A szüleimmel jóban van, bár anyukám szerint túl sokat foglalkozok vele, ami érthető is, mert rajta kívül csak a család van itt nekem, de apámmal évek óta nem beszélgettem, a tesóim meg éppen kamaszodnak, úgyhogy nem lehet rájuk nézni sem. Tehát van nekem a barátom, és az anyukám, és kb ennyi. A barátom anno kihúzott a depresszióból, azóta is kapaszkodok belé amennyire csak lehet.
Úgy beszéltük, hogy ha betöltöm a 18-at, megtörténi végre, egyelőre titok, mert anyukám ellenzi, akárhányszor felhoztam, veszekedés lett belőle, mindig azt mondta túl kicsi vagyok még ehhez, ami jogos is. Na de ha 2,5 éve együtt vagyok vele, és megvárom, hogy 18 legyek, akkor is visszatartana?
Igazából már le van szervezve a dolog, mindenképp megtörténne a szülinapom után, kérdés csak az, hogy elmondjam anyukámnak, vagy nem kell róla tudnia?
Már így is nehezen enged el hozzá, mert "túl sokat találkozunk" (hetente 1x), félek, ha megtudná, nem engedne el. :(
Szerintem ne mondd el neki. Egyrészt a leírásodból az jön le nekem, hogy ennek kiszámíthatatlan, súlyos következményei is lehetnek. Most történjen meg aminek kell, és majd meglátod hogyan alakul az életed. Mivel 18 leszel, gondolom tervezed, hogy előbb-utóbb a saját talpadra állsz. Ha ez összejön, akkor elmondhatod anyádnak, mivel az a személyes tapasztalatom, ha egyes események régiek, elévültek, akkor valahogy könnyebben dolgozzák fel.
A nagyobbik probléma inkább az, hogy te kapaszkodsz a barátodba. Az szép, hogy valakit kihúznak a depresszióból, de azok után ha te ily módon kapaszkodsz belé, az annak a jele, ha ő hirtelen eltűnne az életedből, te megint összeomlanál. Ezen kellene dolgoznod. Építsd fel önmagad, a barátod meg legyen a társad, okozzatok egymásnak sok örömet, legyen vele gazdagabb az életed, de még szerintem ne úgy tervezd a jövődet, hogy ez a támaszkodás örökké megmarad. Mert akire te igazán számíthatsz 100%-ban egész életedben, az csak te magad vagy, minden más kiszámíthatatlan az életben. Tudom, ez már nem a kérdésedre a válasz, viszont nagyon fontos.
Én sokkal hamarabb elvesztettem mint te, és nem mondtam el anyámnak. Kicsit később voltam muszáj, mert el kellett kísérnie nőgyógyászhoz ciszta miatt. Nem mondott semmit, nézett egy nagyot, annyit kérdezett védekezünk e.
Mégis mit tudna tenni anyukád, pláne hogy felnőtt nő vagy/leszel 2 hét múlva? Mégis mikor kellene elkezdened, 30 évesen? Semmi köze nincs hozzá szerintem. Ha nem tetszik neki, akkor ne mondd el neki. Szerintem nagy ügyet csinálsz ebből.
Ezt egyaltalan amugy minek kellene bejelenteni? Maganugy!
Ahogy a szulo sem reszletezi a gyerek fel, ugy szerintem forditva is jogos hogy nem kossuk egymas orrara hogy kivel mikor es hol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!