Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan tudnám feldolgozni,...

Hogyan tudnám feldolgozni, hogy nem szeretnek a szüleim?

Figyelt kérdés

Tudom, hogy itt sokan vannak olyanok, akiket a szülei bántanak, nem szeretnek.

Azt látom, hogy mások sokkal jobban viselik ezt az egészet. Engem teljesen kikészít, és most eljutottam a mélypontra, annyira fáj az, ahogy a szüleim viselkednek velem.


Az apám nem a vér szerinti apám, de ő nevelt fel kiskoromtól fogva. Mindig nagyon szigorú volt velem, sokszor megvert, megalázott. Sosem mondhattam ellent neki semmiben. Így egy elnyomott ember lett belőlem, szociális fóbiával.

Az anyám szeretett ugyan, de apu sokkal fontosabb volt neki, így inkább a verések alkalmával úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Utólag mindig elbagatellizálta ezeket, sőt viccet csinált belőlük.

És ez most is így van. Őket okolom azért, hogy most az életben nem tudok boldogulni, mert hiába vagyok okos és tehetséges, az emberekkel nem tudok bánni, mindenki utál engem, mindenkinek ellenszenves vagyok. Én pedig félek az emberektől, nem szeretek köztük lenni, nem szeretek emberekkel foglalkozni. Soha sehol nem tudok beilleszkedni, nem tudok az emberekkel miről beszélni, mindig én vagyok a kívülálló, a magányos farkas.


A szüleim közben meg vannak róla győződve, hogy ők tökéletesek, mindent kiválóan csináltak.


Amitől most kikészültem, hogy otthon voltam húsvétkor, és amikor szóba kerültek ezek a dolgok, az anyám simán letagadta, hogy bántottak volna engem, megint viccet csinált az egészből, meghazudtolt, sőt amikor mondtam neki, hogy mennyire fájt, amikor annak idején apám rendszeresen elszíjalt, vagy pofon vágott, vagy a fülemet tépte és rángatta, akkor erre az volt a reakciója, hogy "miért nem szóltam, hogy fáj". Jó vicc... És volt képe azt állítani, hogy ez max. 3 alkalommal történt meg, holott rengetegszer megtörtént.


Már tök régen voltam otthon, de most sem volt egyetlen kedves szavuk sem. Apám minden mondatomba belekötött, mindenben én voltam a hülye.

Anyám beszólása után azonnal eljöttem onnan, de azóta is teljesen ki vagyok készülve, pedig már eltelt egy nap és én sosem szoktam ilyen sokáig keseregni, de most teljesen kikészítettek. Azóta legszívesebben folyamatosan sírnék és fáj a szívem (nem átvitt értelemben, hanem ténylegesen fájdalmaim vannak).


Nem tudom, mit csináljak. Annyira fáj ez az egész.


Szerintetek van értelme annak, hogy felkeressek egy pszichiátert? Van valaki, aki képes volt valahogy túljutni ezeken a dolgokon, kicsit meggyógyulni? Bele lehet ebbe törődni, hogy a szülei nem szeretik az embert? Én nem tudok :(

Sajnos már a normális hétköznapi életvitelemre is rányomja ez a bélyegét. A férjem vigasztal és mellettem áll, nem akarom, hogy állandóan a depressziós pofámat kelljen néznie, de saját magamon nem tudok már segíteni.


Köszönök minden ötletet, és köszönöm, hogy elolvastad!


34N



2018. ápr. 1. 17:04
1 2 3
 21/30 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem az hiányzik neked, hogy úgy igazán jó alaposan kiadd magadból az irántuk érzett dühödet. De ezt rajtuk kell levezetned, nem másokon, mert így nyugodhat meg a lelked. Hozd fel a témát, vessz össze velük nagyon csúnyán, állj ki a saját magad igaza mellett, aztán mehetnek, amerre látnak. Vágj hozzájuk minden egyes sérelmedet, ha az kell, ordíts velük! Majd lépj olajra és soha többé ne halljanak rólad semmit sem. Hidd el, utána sokkal jobb lesz neked is.
2018. ápr. 1. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/30 A kérdező kommentje:
Az anyámmal ordítottam, földhöz bsztam egy tényért is, de az apámmal nem merem megcsinálni. Egyszerűen félek tőle. Egy verekedős, idegbeteg állat.
2018. ápr. 1. 21:47
 23/30 anonim ***** válasza:
Nem kell törni-zúzni, csak vessz össze vele. És ne hagyd magad lecsillapítani!
2018. ápr. 1. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/30 anonim ***** válasza:
Mellesleg biztosítsd arról, hogyha egy ujjal is hozzád mer nyúlni, mész látleletet vetetni és azonnal feljelented őt.
2018. ápr. 1. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/30 anonim ***** válasza:

nem kell őket provokálni. el kell őket felejteni örökre.

ha ez segít, írj egy levelet nekik, amiben elsorolod a sérelmeidet. egyáltalán nem kell feladni a levelet, így is segít feldolgozni a múltadat.

2018. ápr. 1. 22:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/30 anonim ***** válasza:
Nekem a kognitív viselkedés terápia segített és a gyógyszeres kezelés. Depressziós vagyok, szociális fobiaval és generalizalt szorongassal. Én más miatt mentem orvoshoz, de hasonló hatterrel, mint te (bantalmazo szulo). Túl kell jutnod rajta és előre nézni. Ha tudsz angolul és megirod privatban az email címed, tudok neked küldeni hasznos olvasnivalokat, amiket a pszichiaterem küldött. 31/N
2018. ápr. 2. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/30 bánomisén ***** válasza:
Fölösleges keresned a társaságukat. Húzz egy vonalat, ennyi volt, többet nem keresed őket. Nem kötelező, csak mert mellettük nőttél fel, felnőttként is kapcsolatot tartani velük, ha így viselkednek veled. Keress egy jó pszichológust, kérd a segítségét, hogy fel tudd dolgozni ezeket az élményeket és éld tovább az életed a férjeddel. Neked már ő a családod :)
2018. ápr. 2. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/30 anonim ***** válasza:
Kedves Kérdező! Ha ez segít: nekem is elrontották a húsvétomat, legalábbis szereztek pár kellemetlen percet, pedig én még csak meg sem látogattam őket, fb-on beszéltünk csak. Hasonló a helyzetem, csak engem anyám vert meg, rúgdosott, a hajamat tépte, amikor ideges volt, én meg épp kéznél voltam. A nevelő apám meg nem szólt semmit, természetesnek vette. Nem védett meg és nem is próbált beszélni vele. Én úgy nőttem fel, hogy mindig próbáltam megfelelni, de semmi nem volt jó anyámnak. Amikor felnőtt koromban is megütött, elköltöztem. Egy ideig nem is beszéltünk. Aztán felvettem vele újra a kapcsolatot, de nagyon vigyázni kell, hogy mit mondok neki, mert minden alkalmat megragad, hogy megalázzon, vagy a férjem ellen uszítson. Most csak egy öröm hírt osztottam meg vele, de kár volt...nagyon rosszul esik, hogy még mindig úgy kezel, mint egy gyereket, és ha nem az ő forgató könyve szerint élem az életem, akkor beszól valamit, hogy megbántson. De csak az a megoldás, ha kiállok magamért, és lekorlátozom a kapcsolattartást a minimumra. Neked is ezt javaslom. Meg próbálj nem belemenni vitákba velük, és soha ne magyarázkodni! Azzal csak azt éred el, hogy kislányként kezeljenek, és megint kiborulj. 31n
2018. ápr. 2. 16:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/30 anonim ***** válasza:
utolsóra reflektálva: én már örömhírt sem osztok meg jó ideje, mert abból is valóban csak a balhé van. semmi komolyat nem mondok már nagyon-nagyon régóta, csak felszínes dolgokat.
2018. ápr. 2. 19:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/30 anonim ***** válasza:
Lehet ezt csinalni s sok szulo itt felejti el h megy felettuk az ido fiatalabbak mar ok se lesznek igaz mi se de jo lenne elgondolkodni ha maguk ala sz@rnak oregsegukre amikor majd gondozni apolni kell oket ki lesz az? Az ilyenek kerulnek a sanyaru sorsu oregek otthonaba vagy az elfekvobe s ezt en akar hanyszor talalkoznek veluk s undoritoan beszelnek szepen az ertesukre adnam nyomatekosan h akkor most itt eleg vissza kapjatok azt amit adtatok a nagy semmit gyereketek nincs tobbe ugy h fel is fordulhattok ennyi.azert mert vilagra hozott egyreszt nem kertem banjon velem ugy ahogy egy szulo kell h banjon a gyermekevel aki elvileg a legfontosabb ha erre alkalmatlan akkor en is arra h a sorsukat a kezembe vegyem vagyis a kezembe veszem ugy h megszunnenek letezni a szamomra majd amikor a beteg agyon szenvednek akkor majd eszukbe jut mindez.
2018. ápr. 3. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!