Miért baj az a szüleimnek, hogy nem csak vegetálni szeretnék egész nap, hanem valamivel lefoglalni magam? 19l

Majd a gépedet is kidoja ha látja h érdekel rajta vmi,valószinű szar a házassága,és kesetű irigy rád, es szépen rád vetiti h ha o unja magát semmibe se jo,nincs semmi célja,neked se legyen,neked se legyen örömöd semmiben. Mit tegyél,jo gyorsan költözz el. ez csak rosszabb lesz. Gondolom batátokal se enged el sehová,fiut meg se kérdezem. Pf

Meg mi az kidobálja másét összetapossa. Biztos nem hagynám,és helyre tenném. Én alkoholistákkal nőttem fel nálunk a csodálatos anyukám engem ütetett maga helyett,de tisztelnem kéne :D Aztán egyszer nekem is elszakadt a cérnám,lecsaptam agressziv apámat,megfogtam anyukám torkát felraktam az ajtora h oda koppant a feje is, és szépen egy börönddel eljöttem, 18 voltam,na ennek 27 éve,egyszer se láttak azóta. Irigy rád ennyi.

1. Sokan nem szeretik, ha más csinál valamit a saját konyhájukban, föleg, ha olyan közben a környék, mintha felrobbant volna valami.

2. A ragasztószag meg körömlemosószag igen kellemetlen annak, aki érzékenyebb a szagokra. Az nem érv, hogy más nem érzi, elég, ha neki kellemetlen.

3. A papírkosár-fonás tényleg zavaró, ha mindenfelé papírdarabok hevernek, ez nekem sem tetszene a saját lakásomban. (az meg, hogy mi keresnivalója van a szobádban - ha disznóólnak néz ki a sok papírszemét miatt, akkor valamennyire érthetö, hogy rendet akarnak tenni)

4. Ezek a hobbik mind olyanok, amik érthetö módon zavaróak másokra nézve, mert rendetlenséggel és szagokkal járnak.

Viszont nekem nagyon meglepö, hogy ennyire képtelen vagy alkalmazkodni és felnöttesebben viselkedni. Ha nem írtad volna oda a korodat, akkor 10-12 évsre tippeltelek volna az írásod alapján.

De mivel már felnött vagy (legalább is jogilag és annak is tartod magad), a legokosabb, ha elköltözöl és ott kreatívkodsz.

Az meg végképp hülyeség, hoyg ha elköltözöl, akkor nem lesz idöd meg energiád hobbikra, erre semmi ok sem lenne, ha tényleg érdekelne, akkor még 60 évesen is tudsz rá idöt meg energiát szakítani!

Elsö: ha valaki ennyire agresszív állat, mint te, az ne osztigasson másoknak tanácsokat.

Mellesleg a kérdezö nem akar elköltözni, mert sokkal kényelmesebb, hogy az anyja mindent a feneke alá tesz meg föz, takarít, most rá. Ezen kívül ha ennyire arcoskodna, hogy ö mondja meg, ki mit csinál az anyja lakásában, akkor könnyen megkapja az anyjától - és jogosan -, hogy költözhet, de akkor ne akarja azt, hogy az anyja fizesse az életét.

Nálunk is volt hasonló. Azzal a különbséggel, hogy nekem pl. anyum erőltette a főzést, mert "a szomszéd Katika már 12 évesen megfőzte a vasárnapi ebédet, én meg egy pudingot nem tudok csinálni". Ami amúgy nem volt igaz, csak anyumnak csak és kizárólag úgy volt jó minden, ahogy kitalálta. Pl. elkezdtem sütni/főzni valamit akkor rögtön ott termett, hogy miért így fogod a kanalat? Miért azt a tojást törted fel először? Miért ebbe az irányba kevered? Miért nem abba a tálba tetted? Stb. Így meg szerintem senkinek nincs kedve főzni, hogy még abba is belekötnek, hogy hogy veszi a levegőt közbe, szóval legtöbbször nálunk is az lett a vége, hogy otthagytam az egészet a francba utána meg megkaptam, hogy "utánam kell takarítani". Annyit ért el vele, hogy nem főztem otthon semmit. Ami nem azt jelenti, hogy nem tudok, mert barátnőimmel sokat főztünk náluk, vagy mikor egyedül voltam otthon is csináltam magamnak kaját, de nekem nem volt idegzetem így bármit is csinálni. És nem csak én láttam így, mert apum is rengetegszer rászólt, hogy hagyjon már békén, nem tök mindegy, hogy melyik répát teszem bele először? Apummal szerettem főzni, mert ő hagyta, hogy normálisan csináljam és nem maga helyett akart irányítgatni.

Én amúgy rajzoltam. Az nem zavart senkit, csak az nem tetszett nekik, hogy bent ülök a szobámba. A rajzaimat nem tették tönkre, de egyszer rajtakaptam anyumat, hogy egy rajzomra vágja a körmét. Persze nagyon rosszul esett, megkértem, hogy ne csinálja erre még ő volt felháborodva, hogy "semmi baja nem lesz tőle". Ami végülis igaz, de akkor sem azért ültem felette 6 óra hosszát, hogy utána arra seperje a morzsát az asztalról, meg vágja rá a körmét, stb. (Azt már meg sem kérdeztem, hogy hogy került hozzá, mert azokat én a szobámban egy mappában tartottam az íróasztalomban.)

Gyűjtögetni szerettem még kisebb koromban. Egyszer akartam kitűzőket gyűjteni, de nem engedte meg. Gyűjtöttem még köveket, tollakat, gombokat, régi pénzt, de mindet kidobálta, mikor nem voltam otthon, pedig ez aztán tényleg nem zavar senkit. (Dobozban vagy zacskóban tartottam, nem szanaszét a lakásban.)

Szerintem elsősorban nem a hobbijaiddal van baja, hanem azzal, hogy egyáltalán csinálsz valamit. Kérdezd meg tőle, hogy milyen hobbit tudna tolerálni és csináld azt. Ha abba is beleköt akkor én sem tudok jobbat mondani, költözz el minél előbb.

Amúgy oké, hogy a ház hivatalosan a szülőké, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy a gyereknek ott meg sem lehet szólalni, ha a szülő nem engedi meg. Nem egy idegenről van szó, aki a konyhájába akar betolakodni, hanem a saját gyerekéről, akinek elvileg az az otthona. Ha zavarják a szagok meg a fecnik akkor sem ez a módja, hogy tönkreteszem meg kidobálom, hanem megbeszélem a gyerekkel, hogy ez engem nagyon zavar és vagy akkor csinálja, mikor nem vagyok otthon vagy nyisson ablakot vagy akármi, ami megoldja a dolgot. A szüleim háza apum halála után az én nevemre került. Akkor most ennyi erővel én is dirigálhatok anyumnak és akkor, ha nem tetszik lehet elköltözni? Vagy az albérletben ahol lakok nem szólhatok rá egy zavaró vendégre, mert nem az enyém a lakás, semmi közöm hozzá?

Kérdező ajánlom neked a kötést, horgolást, hímzést. Ezek nem járnak nagy rumlival és nem is büdös.

4-es, neked mi a franc bajod van amúgy?

Már nem az első kérdés alá fosod oda, hogy a gyerek kb. örüljön hogy megcsinálták és onnanól kss a neve.

Kérdező: amint tudsz, költözz el. Nálunk is hasonló volt a helyzet, konkrétan egy rántottát nem süthettem este - inkább dögöljek éhen -, mert "hangos vagyok" :D

21 éves koromban leléptem otthonról és örülhetnek, ha félévente látnak.

Őszintén sajnállak, kérdező, a leírtak alapján elég szar életed lehet :(

Úgy tűnik h anyádat már szinte az is zavarja, hogy lélegzel... Hihetetlen, hogy nemhogy örülne, hogy értelmes dolgokkal foglalod le magad, hanem még zavarja is.... vajon jobban örülne annak, ha az utcán züllenél, innál, drogoznál? Az nem zavarná, mert nem jár kupival és szagokkal?

Más szülő örül, ha a gyereke süt, főz, pláne ha önállóan.... nekem is voltak eleinte borzalmasan sikerült kajáim, de sosem szidtak le érte, mert legalább azzal is megtanultam, hogy legközelebb máshogy csináljam.

A költözést meg könnyű mondani....egyrészt elég jól kell keresni hozzá, hogy fenn tudj tartani egy albérletet (mivel írtad, hogy introvertált vagy, ezért gondolom nem szívesen költöznél össze idegenekkel),, másrészt való igaz, ha pedig meg tudod keresni azt az összeget, amivel eltartod magad, az annyi időt és energiát felemészt, hogy utána már nem lesz semmi erőd ilyesmikkel foglalkozni. Munka után bevásárlás, főzés, evés, és addigra kb annyi idő van, és olyan fáradt vagy, hogy már csak arra vágysz h fürödj és aludni menj,mert másnap kezdődik minden elölről....

Amúgy apád veletek lakik? ő mit szól ehhez?

Szerintem ha anyáddal végképp nem tudsz megegyezni, akkor annyit tudsz tenni, hogy bezárod a szobádat, amikor nem vagy otthon, hogy ne tudjon bemenni és tönkretenni a cuccaidat.

Valószínűleg valami kisebbségi komplexusa lehet, talán a munkahelyén, és ezt rajtad próbálja meg levezetni.

Kitartás!