Miért baj az a szüleimnek, hogy nem csak vegetálni szeretnék egész nap, hanem valamivel lefoglalni magam? 19l
Eléggé introvertált vagyok, szóval számomra a hobbi valami olyan elfoglaltságot jelent, amit itthon is tudok csinálni. Egy időben szerettem sütiket sütni, azt megtiltották, mert anyám azt állította, hogy disznóólat csinálok, aztán el se takarítom magam után és hogy csak pocsékolom az alapanyagokat és a végeredmény is tök szar lesz...
Hát erről amúgy annyit, hogy elpakoltam VOLNA magam után, viszont anyám szándékosan, ha valamit csinálok a konyhában, 5 percenként bejön üvöltözni, hogy miért nincs még elmosogatva meg miért nem pakolom el a habverőt (miközben ott van még a kezemben és használom, lol), miért 3 tojást rakok pl. abba a süteménybe 2 helyett, ő egy másik receptben azt látta, hogy 2 kell, szóval rakjak annyit, meg ilyesmik. És a vége mindig az lesz, hogy szabályosan kimenekülök a konyhából, mert volt, hogy nekem jött, mert szerinte pofáztam neki, amikor megkérdeztem, miért pakoljam el a habverőt, amikor még használni fogom? :D És mindig ő takarít el, aztán mindenkinek elmeséli, hogy én olyan egy lusta disznó vagyok, hogy nem vagyok képes magam után rendet se rakni...
Valamint amiatt is folyton csak ordibált, mert én mindig valami új sütit próbáltam sütni, amit még sosem ettem, vagy ettem már, csak nagyon régen, anyám meg nem szokott olyat csinálni. Ugyanis neki csak almás tészta meg meggyes piskóta létezik, már ami a süteményeket illeti...Volt, hogy ételfestékkel akartam feldobni egy sütit, erre elkezdett torka szakadtából üvölteni, hogy meg akarom mérgezni őket, meg hogy ő az interneten olvasta, hogy ezek rákot okoznak és végül megvert, az ételfestékeimet meg kidobta...
Szóval a sütésről ennyit. Ezután jött a következő ilyen "szenvedélyem", azaz a saját kezűleg készített kis tárgyak készítése. Pl. egy ideig szenvedtem azzal, hogy próbáltam megtanulni papírból kosarat fonni, de akkor anyám kitalálta, hogy őt zavarja a ragasztószag meg hogy akárhányszor belép a szobámba, nem tud itt járkálni, mert tele van újságpapír darabkákkal meg papírvesszőkkel...De az egyik az, hogy érdekes, rajta kívül senki nem érzett ragasztószagot a házban, másrészt nem értem, mi keresnivalója van a szobámban, szóval hogy miért is zavarja tulajdonképpen, hogy mi van a földön?..
Ezt akkor hagytam abba, amikor egyszer arra jöttem haza, hogy összetaposta a nagy nehezen elkészített kis kosárkáimat meg kidobta a ragasztóimat és az összes újságpapírt, amit fel akartam használni kosárkák készítéséhez.
Aztán megtetszett az ún. nail art, rendeltem egy csomó körömnyomdázót netről (a saját pénzemből mellesleg) meg feltankoltam körömlakkokkal és próbáltam minél kreatívabb, szebb körmöket csinálni. Végül ezt is abba kellett hagynom, mert anyám megint kitalálta, hogy zavarja a szag, csak ezúttal a körömlakklemosó szaga, meg azt kezdte terjeszteni, hogy kábítószerezek, ugyanis szerinte a körömlakklemosóban található aceton is egyfajta drog és azért körömlakkozok ennyit, mert rá vagyok szokva a szagára, még véletlenül se azért, mert mondjuk szeretem ezt csinálni :DDDD Amúgy acetonmentes körömlakklemosót használtam, mert az acetonos kikezdte az egyik átlátszó körömnyomdafejemet, a műanyag részével valahogy reakcióba lépett és ilyen fehéres-homályos lett és épp az volt a lényege, hogy mivel átlászó volt maga a műanyag meg a nyomdázó szilikon darab is, láttam, pontosan hogy kerül rá a minta a körmömre...De így ugye elromlott, szóval azóta csak és kizárólag acetonmentes lemosót vettem, de továbbra is azt állította, hogy rá vagyok szokva az acetonra..És ki nem találjátok, mire jöttem egyszer haza: Kidobta az összes körömlakkomat meg a körömnyomdázóimat is meg minden körömfestéssel kapcsolatos cuccomat.
Szóval azóta az a "hobbim", már ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni, hogy hazajövök az iskolából, beülök a gép elé, aztán lefekszek aludni. Hétvégén meg szünetekben ugyanez, csak akkor iskola helyett is a gép előtt ülök, mert mást nem tudok csinálni. Akármi érdekelne, tudom, hogy anyám úgyis tönkretenné vagy kidobálná a kellékeimet, szóval úgy érzem, csak akkor lehet bármilyen hobbim, ha elköltözök innen, de félek, akkor már időm és energiám nem lesz rá...
Szerintetek miért jó ez neki?
Köszönöm a normális válaszokat. Még tanulok, szóval diákmelóból nem tudnék fenntartani egyedül egy albérletet /ahogy az utolsó válaszoló írta, tényleg nem szívesen költöznék össze vadidegenekkel, szóval egyedül szeretnék elköltözni/.
Egyébként apám is velünk lakik, de ő mindig anyámnak ad igazat, de szerintem csak azért, mert idegesíti az állandó visítozása meg ordibálása. És ha nekem adna igazat, anyám amiatt veszekedne vele...Volt, hogy mondta apám ennek a nőnek, amikor valami idiótaság miatt üvöltözött velem, hogy hagyjon már békén, erre valami olyasmit kezdett el kiabálni, hogy biztos "dug engem", ezért áll annyira mellettem.....Amúgy meg van áldva ezzel a megcsalásos dologgal is, néhányszor már előfordult, hogy csak így a semmiből elkezdte azt hajtogatni, hogy apám megcsalta őt, amikor dolgozni megy, akkor is van, hogy azt mondja, biztos most is összefekszik valakivel...És a legbetegebb, hogy a saját gyerekeit is ezzel gyanusítgatja, volt, hogy a nővéremnek meghúzódott a nyaka és apánkat kérte meg, hogy valami izomlazító krémet masszírozzon már bele a nyakába meg a környékébe és utána anyám olyanokat mondott, hogy látta, ahogy apám álló f4rokkal masszírozza a nővérem nyakát, pedig én is ott voltam és rohadtul semmi ilyesmi nem történt :D
Szóval ebből is látszik, hogy agyilag sincs vele minden teljesen rendben, amiket a fenti kérdésben leírtam a hobbijaimra vonatkozóan, azok csak a töredékei annak, amiket csinál velem, illetve a családdal...
Már mondtam apámnak is nem egyszer, hogy szerintem el kéne vinni pszichiáterhez, mert egyre elborultabb dolgokat mond meg csinál az utóbbi években (Úgy egy éve történt pl. az is, hogy megfenyegetett késsel a kezében, hogy leszúr, mert pizza volt itthon és nővérem is meg én is ettünk 1-1 szeletet és ő akarta megenni az utolsót, én meg erre mondtam neki, hogy ő tegnap is evett egy csomót, én meg most ettem először ebből a pizzából, szóval az utolsó szelet hadd legyen már az enyém...De nem is kiabáltunk meg semmi, csak anyám így random elkezdett nekem pampogni, hogy miért kell mindig szítanom a feszültséget és hogy vigyázzak a pofámra, különben mindjárt beleszúrja a kést a hátamba és akkor majd pofázhatok...).
Ráadásul még ő is azt mondja, hogy szerinte se normális, de nem érdekli különösebben, pedig szerintem már tényleg orvosi eset.
Na mindegy, ezt a pár évet megpróbálom kibírni valahogy, vagy apámat próbálom rávenni, hogy vigye el ezt a nőt orvoshoz..
válasza: válasza: válasza:Hát ezeket olvasva, bocs, hogy ezt mondom, de anyád valószínűleg nem százas. És ha tényleg ez a helyzet, akkor ott bizony nem segít sem szép szó, sem veszekedés. Itt csak egyetlen dolgot tehettek, el kell valahogyan vinni orvoshoz, pszichiáterhez, mert valószínűleg kezelésre szorul...
Ezt viszont apáddal kell megbeszélned, hogy ne álljon ki mellette, csakhogy ne kiabáljon, hanem igenis csapjon az asztalra, és mondja meg anyádnak, hogy irány egy orvos, mert nem beszámítható. Ne hagyjátok, hogy a betegsége eluralkodjon rajtatok, és tönkretegye, szétbomlassza az egész családot.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!